Vargas Llosa Latin-Amerika forradalmait értékelve a halottak, a sebesültek és a szegénység örökségét emelte ki. A modernizáció rendre elmaradt - összegez, a demokratikus politikai kultúra pedig nem vert gyökeret, ennek köszönhető, hogy a mai napig is sokan úgy gondolják, az igazságot érvényesíteni lehet töltényekkel, gerilla hadműveletekkel, emberrablással, vagy terrorizmussal. Ugyanakkor korunk problémáját máshonnan kell megközelíteni, véli és Kolumbia példáján emlékeztet rá, hogy mesterségesen generált érdekek mozgatják az antidemoratikus politikai manővereket.

Bár sokak szerint a társadalmi egyenlőtlenség az egyik kiemelkedő karaktere a földrésznek, ám Llosa szerint épp ellenkezőleg, a soha nem látott ütemben szélesedő középosztály az igazi szociális probléma. Természetesen súlyos aránytalanság van a jövedelem és a vagyon eloszlása terén, ám a legmeghatározóbb tendencia mégis a nettő jólét bővülése.

Az intellektuális arisztokrácia és a tömegkultúra kettősségét illetően elsőként azokkal vitatkozik, akik szerint az audiovizuális forradalom demokratikus kultúrát teremt. Bár azokat az állítások nem vonja kétségbe, hogy a cenzúra leépítése pozitívan hat a társadalmi fejlődésre, de az információt el kell választani a kultúrától, ami örökké elitista marad. Egyre inkább terjed az a súlyosan kártékony álláspont, hogy minden kultúrának számít, vagy éppen semmi sem, miközben azt látjuk, hogy a hierarchia és az egyes szakterületek közti távolság megszűnik. A végletekig idealizált technológiai fejlődés álterméke a passzivitás és konformizmus, ami a kritikai szemléletű társadalmi csoportok leépülését, a manipulálhatóság növekedését eredményezi.

Ha belegondolunk, hogy a kultúrának szórakozássá válva a cirkusz és a szappanoperák piacán kellene megméretnie magát, akkor olyan képet kapunk, amit korábban Orwell festett le. Rémálom ez, amelyből mihamarabb fel kell ébrednünk. S ami még drámaibb, a manipulálható tömeg további technológiai fejlődéssel párosítva közvetlen diktatúrát eredményezhet.

Sajnálatos módon nincs pontos képünk arról, hogy ezek az innovációk miként rombolják le az értékeinket, de eltűnésükkel elveszítjük a jó és rossz megkülönböztetésének képességét, magát a relativizmust, márpedig ilyen közegben maga a szabadság is elvész.

Mario Vargas Llosa: A politikai jobbközéphez tartozó művész korábban támogatta Ollanta Humala perui elnököt és Nadine Heredia elnöki ambícióit is. Kiállt a homoszexuálisok civil unióját biztosító törvény és az abortusz dekriminalizálása mellett is, valamint üdvözölte, amikor Uruguay legalizálta a marihuána fogyasztást.

Nelson Fredy Padilla Castro az El Espectador újságírója.