A privatizáció szempontjából érdektelen, hogy az ország nettó adós, vagy hitelező éppen. Példaképp elegendő, ha az óriási többlettel rendelkező olajexportáló országokra tekintünk, amelyek mindeközben privatizációt hajtanak végre. Elvégre a köztulajdon magánkézbe helyezésének célja, hogy az államnál hatékonyabban üzemeltethessék az adott iparágat, vagy céget.
Általánosságban véve, a privatizáció csupán egy csepp az államadósság összegét tekintve, hiszen tizenkétszeres a két érték közti különbség. A Jordániában 12 éve tartó átalakítás költsége nem haladta meg az 1,7 milliárd jordán dínárt, amiből 1,5 milliárdot a Paris Club külföldi hitelállományának kifizetésére költöttek el, méghozzá 11 százalékos kedvezménnyel. Ráadásul ezzel a manőverrel egyszerre csökkent az adósság mértéke 1,68 milliárd dínárral és csökkent a Kincstár hitelkényszere 12 éves időtávon együttesen 3,5 milliárd dínárral, miközben az állam továbbra is a nagyobb részvényesek közé tartozik a cégben. Ugyanakkor az új menedzsment máris dínár 100 milliókat fektetett a cégbe, amit az állam aligha engedhetett volna meg magának.
A közgazdasági nonszensz mellett a populista politikai szólamokat is kiosztja Fanek. A korrupció és az ellopott, kiárusított alapok frázisaival az utca emberét meg lehet nyerni, de ezek a hangok semmit sem ajánlanak, csak hazugságokkal traktálják a népet. Az adásvétel értékének megállapítása nemzetközi vezető bankok feladata volt és reális, fair árat szabtak meg az aktuális árszínvonalhoz igazodóan.
Az összeesküvés-elméletek terjesztése előtt azt a nem elhanyagolható tényt is figyelembe kell venni, hogy a privatizációt követően az Arab Potash Company és a Jordan Phosphate Mines Company részvényeinek értéke növekedésnek indult, ám a Jordan Cement Factories Company és a Royal Jordanian Airlines óriási veszteségeket szenvedett el, nem sokkal azután, hogy az új tulajdonosokhoz került.
Dr. Fahed Fanek jordán közgazdász, pénzügy tanácsadó. Az Al Ra'i és a Jordan Times publicistája.