Az pedig, hogy az új törvény szerint nem lehet az osztatlan közös tulajdonban lévő területekre simán haszonbérleti szerződést kötni, már komolyabb oknyomozás elé állította az illetőt, mert tisztázni kell, hogy melyik földdarab kié. Először ki kell kérni a földhivataltól a vonatkozó térképvázlatot. Majd következik a neheze: össze kell gyűjteni a hajdani kárpótlás során adott táblából részt szerzett tulajdonosokat vagy azok örököseit. Végül meg kell velük egyezni, és be kell jelölni a térképszelvényen, hogy kinek hol van a tulajdonrésze, és azt éppen ki műveli. Csak az szerencsés kivétel, ha az osztatlan közös tulajdont egy bérlő bérli.
Szaknyelven fogalmazva: „használati megosztási megállapodást" kell kötni a tulajdonosoknak egymás között. Kész mázli, hogy nem kell közjegyzőnél ellenjegyezni, simán megírják egymás között a birtokosok. Illetve, ha mindenki saját maga használja a földrészt, a magáét jelenti majd be. De ezzel még nincs vége a procedúrának, mert a térképpel és okmánnyal el kell zarándokolni a földhivatalba. Hatékonyabbnak tűnik ugyanis, mint a levelezés, és be kell nyújtani a dokumentumot, az éppen aktuális bérleti szerződéseket persze csatolva, hogy letudhassák a földhasználati bejelentési kötelezettséget. Ez lenne az ideális ügymenet, de mint tudjuk, ez jobbára csak a mesékben fordul elő, mert a bürokráciában valahogy mindig hibádzik valami.
A témáról bővebben a friss Figyelőben olvashat.