A híresen protekcionista és államitulajdon-párti francia gazdaságpolitika állatorvosi lovának is beillik az Alstom energetikai és közlekedési mamutcég friss felvásárlási sztorija. Különösen érdekes a politikai szintre került ellenállás annak fényében, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok éppen tavaly gyorsította fel a gazdasági kapcsolataik szorosabbra fűzését célzó tárgyalásokat. Ezek végén hosszú évekkel később egy az EU-éhoz hasonló gazdasági integráció, szabad kereskedelmi térség valósulhatna meg, kezdetben a szabványosítási, később a vámpolitikákat is összehangolva.

E politikusi álmokra azonban rendre rácáfolnak az olyan tények, mint az Alstom és a General Electric (GE) közötti affér. A nagy uniós tagállamok figyelmét amúgy is hol a déli EU-országok megmentése, hol az orosz-ukrán válság kezelése köti le, a jelek szerint a transzatlanti gazdasági viszony sokadlagos fontosságú. A valódi közeledésnek sokszor még az amúgy globalizált közegben mozgó nagyvállalatok szintjén sincsenek jelei. Pedig közben például a kínai nagybefektetők szép csendben Európa-szerte igen jelentős ipari és infrastrukturális pozíciókat foglalnak el, sok egyéb deal mellett például tavaly éppen a Peugeot-ban is jelentős tulajdonrészt szereztek. Igaz, a francia állam ezt szintén megtette.

A francia gazdaságpolitika nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva próbálja minden eszközzel megakadályozni vagy legalább neki tetsző mederbe terelni a GE Alstomot célzó 16,9 milliárd dolláros (több mint 3700 milliárd forintos) felvásárlási szándékát. Idehaza a mintegy 93 ezer embert foglalkoztató francia multi elsősorban a közlekedési ágazatáról ismert, mivel ez szállította a 2-es és 4-es metró szerelvényeit. Emellett Budapesten egy mérnöki irodát is fenntart, amely közel száz vasúti informatikai szakembert foglalkoztat.

A GE április végén beadott kötelező érvényű felvásárlási ajánlata azonban nem a közlekedési, hanem az Alstom bevételeinek 70 százalékát adó energetikai üzletágra vonatkozik. Az utóbbi elsősorban komplett erőművi és áramhálózati rendszerek gyártásával, kivitelezésével foglalkozik.

A nagyvállalat szintén francia fő tulajdonosa, a Bouygues-csoport elvben már rá is bólintott az ajánlatra, politikai nyomásra azonban nemrég mégis bekért egy ellenajánlatot a német Siemenstől. Pikáns fejlemény, hiszen a németeket egy évtizede éppen hogy elkergették az Alstom közeléből, és végül csak a részleges államosítás mentette meg a 2003-ban (is) súlyos gondokkal küzdő, a legnagyobbnak számító francia iparvállalatot. Az állam 21 százalékos tulajdonrészt kapott 2004-ben a 2,5 milliárd eurós mentőcsomagja fejében. Ezt a részvénypakettet két évvel később vette meg 2,6 milliárd euróért a Bouygues, amellyel meghatározó tulajdonos lett. Az államnak így ma már nincs Alstom-papírja, ám a nemzeti érdekek védelmét nyilván azért is tűzte zászlajára, mert a helyi energiatermelés négyötödét az atomerőművek adják, amelyeknél az Alstom igen fontos berendezésszállító. (A cég bejelentkezett már a paksi bővítés kapcsán is.) Sőt, a két évtizede globálissá nőtt nagyvállalat minden típusú (gáz-, szén-, atom-, víz- és szél-) erőmű részegységeit gyártja, és van áramhálózati részlege is, így valamelyest érthető lehet, ha a kormányzat csak a társaság helyi döntési központjának megőrzésével lenne hajlandó bármilyen adásvételt támogatni.

Az elemzés további részletei elolvashatók a Figyelő hetilap 2014/20-ik számában.