Stoker, aki maga sohasem járt Valachiában, azaz Oláhországban, így képzelte el a drakula búvóhelyét: „A kastély egy borzasztó szakadék szélén található. Az ablakon kihajított kő jó 300 méterig szabadesésben zuhan. A horizontig végtelen lombkoronák tengere hullámzik, amit csak néhol tör meg egy-egy újabb meredély."
A kastély kiváló befektetés, hiszen a drakula nyomában járó turisták kedvelt célpontja. A Habsburg-ház romániai ágától a kommunista hatalomátvételkor került köztulajdonba, majd a vasfüggöny leomlását követően ismét birtokba vehették az örökösök. Ekkor kezdődött a történelmi emlék felújítása, aminek eredményeképp elnyerte mai formáját.
Napjainkra különös vámpírvadász iparág nőtte ki magát, mely Románia mellett Bulgáriában is nagy üzlet lett. A résztvevők a nem természetes halált halt középkori kalózok és grófok sírhelyeit keresik. Mindennek azonban semmi köze sincs ahhoz a bestiához, ami a történetek alapjául szolgálhat, s bár ezeket teljességgel átitatja a vér, Drakula valószínűen sosem kortyolt belőle.
Havasalföld hercege, III. Vlad 1431-ben született, ami roppant háborgó időszak volt. A terjeszkedő Török Birodalom európai hatalommá emelkedve maga alá temette az útjába került kisebb államokat. Akárcsak más tekintélyes helyi vezetők (például az albán Kasztrióta György, ismertebb nevén Szkander bég), Vlad herceg is megpróbált sajátos együttműködést kiépíteni a törökökkel. Előbb elleste taktikájukat, majd maga is harcba indult, s ezen portyái alapozták meg gyalázatos hírnevét.
Egy szövetségesének írt levél 1462-ből tanúskodik róla, hogy „Parasztokat gyilkoltam, férfiakat, nőket, fiatalokat és öregeket. Megöltünk 23 884 törököt, nem számítva azokat, akik benn égtek a házakban, és akiket a katonáink lefejeztek". Becslések szerint 80.000 ember lemészárlásával sajátos rendet tartott földjén.
A halál egy török rejtekhelyen érte, majd lefejezték. Egyes visszaemlékezések szerint Vlad Dracul néven, mások szerint az Ördög Fiaként írt alá egyes dokumentumokat, ami megalapozta a népi horror történeteket.
Ishaan Tharoor a Washington Post újságírójaként külföldi témákra szakosodott. Korábban a TIME vezető szerkesztője volt, előbb Hong Kongban, később New Yorkban dolgozott.