Bár e három ország több fontos adottságában is különbözik egymástól, mégis képtelenek felismerni a korszakhatárt, hogy a Kína által hevített nyersanyagok iránti kereslet, és az Amerikának köszönhető alacsony kamatok egyaránt a múlté. A növekedés tartós lassulását csak akkor kerülhetik el, ha a forrásbőség miatt halogatott reformokat maradéktalanul végrehajtják.

A venezuelai Nicolás Maduro kormánya él leginkább tündérvilágban. Bár a tőkeimport és az olajkitermelés is drámaian visszaesett, mégsem változtatnak a Hugo Cháveztől örökölt robosztus kiadási tételeken. A már most is 56 százalékos infláció év végére elérheti a 75 százalékot is. Józan ésszel szinte felfoghatatlan, hogy miért olyan biztos Maduro abban, hogy a szegények kitartanak mellette és stabil politikai bázisként tekinthet rájuk. Reformok nélkül képtelenség, hogy Maduro megállítsa a gazdasági spirált, bár kubaiak ezrei segítik, hogy hatalmát megtartsa.

Úgy tűnik mindeközben Argentína is mély álomba merült és a valóságtól elrugaszkodva Cristina Fernández de Kirchner elnök úgy véli, hogy továbbra is akadálytalanul költekezhet. A gyorsuló infláció, a nyersanyagok iránti kereslet tartós mérséklődése és a külföldi tőke mind markánsabb távolságtartása mellett már a dollártartalékokat is meg kellett csapolniuk. Ugyanakkor optimizmusra okot adó jelek is vannak, hiszen néhol már a józanság jegyeit mutatják a legújabb lépések. A peso 18 százalékos leértékelése, a gázár-támogatások megvágása a mágiával szemben a realizmus irányába való elmozdulást jelzik. Ráadásul a spanyol Repsolnak végül 5 milliárd dollár kompenzációt fizetnek az argentin leányvállalat, az YPF államosításáért. A reformértékű döntések máris vonzóbbá tették az országot, amit a tőkemozgások is jeleznek.

A brazil gazdaság 2010-ben még 7,5 százalékkal növekedett, ami mára 2-re olvadt. A protekcionista gazdaságpolitika és az olajtartalékok hatékonytalan kitermelése mellett az ország még mindig fenn kívánja tartani a korábbi évek fogyasztásserkentő hiteleit. Míg Argentínában biztosan új vezető áll az ország élére, addig Brazíliában megvan a lehetősége Dilma Rousseffnek a folytatásra. A politikai hatalomért vívott harcban a fájdalmas reformok halogatása a fő taktikája, ám sajnos arra nem látunk garanciát, hogy egy esetleges győzelmet követően azonnal hozzálátna a megvalósításukhoz.

Kaufman a Miami Egyetem Hemispheric Policy Központjának igazgatója.