Nyugaton elégedetlenség, keleten érdektelenség jellemezte a hétvégi európai parlamenti választásokat.
A „régiek” közül több országban 1979, a közvetlen szavazások megkezdése óta először fordult elő, hogy nagyobb volt a részvételi arány, mint öt évvel korábban. Viszont két meghatározó tagállamban, Nagy-Britanniában és Franciaországban is az integrációt elutasító és azt bomlasztani, abból kilépni akaró pártok nyertek, s több más helyen is a jobb- és baloldali szélsőségek előretörése volt a jellemző. Mindez kaotikus, kívülről egyre nehezebben érthető közösségi törvényhozást és működést vetít előre. Németországnak, amely a leginkább érdekelt az integráció továbbvitelében vagy legalábbis fenntartásában (hiszen a legnagyobb hasznot húzza belőle), ehhez a jövőben a hasznavehetetlen franciák és az egyre idegesebben a hazai választásokra hátratekingető eddigi partnerek helyett-mellett új, esetenként unortodox megoldásokat is el kell fogadnia.
Így Orbán Viktor bejelentkezését az uniós nagypol...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/22 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!