Aki hinni szeretne Hanna Gronkiewicz-Waltz varsói polgármesternek, hogy városa a hamvaiból feltámadt főnix módjára nő, az ne egy visztulai hajókázással próbáljon erről meggyőződni. Az 1,7 milliós főváros központi részén a folyó egyik partját ősbozót szegélyezi, nagy fáival jótékonyan takarva a réseken átvillanó szocreál lakóépületeket. Arról, hogy a természeti állapotok konzerválódása nem annyira a lengyel zöld mozgalom eredménye, a gyanúsan szürke, fürdésre alkalmatlan, egy-egy kis öbölben nagyobb szeméthordalékot felhalmozó vízfelület tanúskodik. A másik partszakasz több kilométer hosszan feltúrva. Itt-ott munkagépek bizonygatják, hogy valaha majd rendezett rakparttá alakul át, ám ennek időpontját a varsóiak megjósolni sem merik. Addig nagyra nőtt gaz, töredezett beton és kopott közúti, vasúti hidak közé kell álmodni a teraszokkal, parkokkal, kávézókkal övezett majdani bulvárt.

BEELŐZTEK
Ez még a hamu. Ugyan a főváros új turisztikai szlogenje: Szerelembe esni Varsóval, ám a leányzó inkább Frankfurtra, mint Velencére hajaz. Nem annyira a szépsége vonzza az érdeklődőket, mint a gyorsan gyarapodó hozomány. A főnix a központban bontogatja szárnyait, a 231 méteres Sztálin-barokk Kultúra és Tudományok palotájának (Joszif Visszarjonovics 1954-es ajándéka) szomszédságában. A másfél tucat már megépült, s a tervezett további felhőkarcolók már egy üzleti nagyváros képét közvetítik.

Ma a Visztula partján nagyobb tempóban, több irodaépület emelkedik, mint Budapesten vagy Prágában (lásd grafikonunkon). „Pedig a kilencvenes évek közepén csak azt lehetett hallani, hogy a régió fővárosa Budapest vagy Prága lesz, de semmiképpen sem Varsó" - idézi fel Richard Stephens, az angol nyelvű Poland Today alapító-főszerkesztője: A kiadvány nagyszabású konferenciával emlékezett meg arról, hogy huszonöt évvel ezelőtt, június 5-én - még jóval a berlini fal lebontása előtt - a szabad lengyel választásokkal dőlt össze a jaltai rendszer. A világ ötven országából érkezett újságírók előtt a lengyel üzleti, gazdaságirányítói körök neves előadói egységesen, egészséges önbizalommal sikert és elégedettséget sugározták, miközben hiteles elkötelezettséggel beszéltek olyan dolgokról, hogy demokrácia, kapitalizmus, szabad piacgazdaság, Európai Unió. S konszenzus volt arról is, hogy Leszek Balcerovicz reformjaira nem mint sokkra, hanem terápiaként emlékeznek.

A cikket teljes terjedelemben keresse a Figyelő hetilap 2014/23. számában.