„Gyönyörű játéknak, de piszkos üzletnek" titulálja a futballt az Economist legújabb cikkében. A sportág csodáját nem csak a játékosok tehetsége és varázslatos megoldásai adják, hanem az a társadalmi erő is, amit a foci megtestesít. A 12-én kezdődő világbajnokságot nagyjából az emberiség fele fogja figyelni, többen, mint bármely más sporteseményt. Az tehát, hogy a foci ennyire nemzetközi, valósággal a globalizáció egyik fő intézményévé emeli ezt a sportot.

Mindennek hátterében azonban olyan sötét ügyletek bújnak meg, mint amilyenről a brit Sunday Times is beszámolt. Ezek szerint a 2022-es viadal házigazdája, Katar titkos kifizetésekkel szerezte el a rendezés jogát. A FIFA-ról is úgy tartják, hogy olyan mérkőzésekről van tudomása a 2010-es világversenyről, melyeket egyértelműen megbundáztak, a testület azonban a mai napig sem szabott ki semmilyen büntetést ez ügyben.

A lap szerint ez további kérdéseket vet föl. Miért támadhatott bárkinek az az ötlete, hogy a VB az arab nyár közepén kerüljön megrendezésre? Miért van ennyire lemaradva a foci a bírói döntések egyéb technológiával való ellenőrzésében a többi sporthoz képest? És hogy vezetheti egy olyan középszerű emberekből álló csoport a világ legnépszerűbb játékának fő testületét, mint a '98 óta regnáló Sepp Blatter?

A FIFA elnöke a szexista kijelentéseitől egészen a Nelson Mandela tiszteletére tartott egyperces csönd megzavarásáig olyan botrányokkal tűnt ki, melyek bármely más szervezetnél azonnali eltávolítást eredményeztek volna.
A futballszurkolók többsége viszont úgy tűnik, érzéketlen az ilyen, és ehhez hasonló problémákra. Nekik a játék számít, nem az öltönyös öreg rókák, akik irányítják azt. Ezek a romantikus rajongók azonban tévednek, ha úgy gondolják, ezeknek a mutyiknak nincs meg a maga ára.

Egyfelől a korrupció és az elégedettség lehetetlenné teszi a visszaélések elleni harcot. Ennél fogva vélhetően senki sem fog hallgatni a nagy külső nyomásra a FIFA-ba befogadott Mark Pieth szavára, akit az etika császárának tartanak egyébként. Ezzel szemben a VB egyes meccseire egyre nagyobb összeg, becslések szerint egymilliárd dollárnyi tét kerül befizetésre.
Másfelől a korrupció nem ér véget a rendezési jogok elnyerésével, hiszen az építési és egyéb szerződések megkötése ugyanilyen korrupt alapon köttetnek meg. Az ilyen háttérügyletek tehát behálózzák a kormányzatot, és az egész országot is.

Harmadrészt pedig ahhoz vezet mindez, hogy a foci mégsem lehet egészen globális, hiszen a futball berkek kedvezmény- és kapcsolatvilágában a föld három legnépesebb országa, India, Kína és az Egyesült Államok továbbra sem kap helyet.
Ezen problémák feloldására természetesen nem elegendő megoldás Blatter eltávolítása. A FIFA-nak strukturális reformokra volna szüksége, vagy egy olyan versenytársra, mely megtöri a szervezet futball monopóliumát. Emellett felmerülnek az olyan, a szervezési jog elnyerését illető alternatívák, mint hogy mindig ugyanott legyen a VB, vagy a nyertes lehetőséget kapjon a kettővel későbbi verseny megrendezésére. Az Economist szerint a zurich-i központ átalakulása nélkül azonban nem várható semmilyen tisztító reform.