Ez hiba volt, amire Demszky Gábor főpolgármester is hamar rájött. Mindössze fél évvel a jogszabály elfogadása után, de akkor már késő volt - nyilatkozta a Figyelőnek Tosics Iván, a Városkutatás Kft. ügyvezetője. A lap arról kérdezte a szakembert, mi lesz a következménye annak, hogy a Fidesz-KDNP várható törvénymódosítása folytán ősztől mind a 23 kerületi polgármester bent ül a Fővárosi Közgyűlésben. „Végeláthatatlan alkudozások lesznek arról, hogy mit szavazzanak meg egymásnak. Azzal meg senki nem foglalkozik majd, hogy ezzel a szerencsétlen fővárossal mi lesz" - prognosztizálta. Mint elmondta, 1994-ben módosítottak az önkormányzati törvényen, s a főváros a korábbinál valamivel nagyobb beleszólási jogot kapott a stratégiai fontosságú döntésekbe. De Budapest a legtöbb európai városhoz képest így is decentralizált irányítású maradt, ahol a fővárosnak és a kerületeknek egyaránt jelentős hatalmuk van. Ennél decentralizáltabb modell csak Varsóban volt néhány évig, de ott 2002-ben rájöttek, hogy így egy nagyváros egységes fejlesztése nem biztosítható, és akkor egy sokkal központosítottabb közigazgatási modellt fogadtak el. A kutató a Figyelőnek arról beszélt, hogy a legtöbb fővárosban ugyanúgy kétszintű irányítási modell érvényesül, mint nálunk, csak Koppenhágában nincsenek kerületek, centralizáltabb az irányítás. Európa legtöbb fővárosában léteznek kerületek, ezek élén is áll vezető, de jóval kisebb a hatáskörük. Budapest esetében nincs alá-fölé rendeltség, a főváros és a kerületek egyaránt önkormányzatok. Ráadásul a kerületeknek saját tulajdonuk és adókivetési joguk is van, ami elég kivételes európai összehasonlításban.

Az, hogy a bevételekből milyen arányban részesednek az önkormányzatok, minden évben csak hosszas alkudozás során dőlt el. A forrásmegosztási törvény 2006 óta szabályozza ezt a kérdést. De a kerületek erejét jól szemlélteti, hogy a bevételek 57 százaléka őket illeti, csak a kisebb rész jut a fővárosnak. Összehasonlításként: Prágában 20 százalék alatti, Bécsben pedig 2-3 százalék a kerületek részesedése a főváros egészének költségvetéséből. „ A 2010-es választásokat követően volt egy olyan illúzióm, hogy a kétharmad birtokában a Fidesz-KDNP megoldja a decentralizált kétszintű rendszer anomáliáit, a főváros felé tolja el a hatalmat, megerősödik a közgyűlés, és egységesebb városirányítás érvényesül. Ehelyett azonban inkább a kerületek pozíciója erősödött. A kerületi polgármesterek azért is tudták jobban érvényesíteni akaratukat, mert országgyűlési képviselők is voltak egyben, a főpolgármester viszont lemondott a parlamenti mandátumáról, s ezzel saját pozíció¬ját gyengítette. A kétharmad birtokában a város és környéke együttműködését is javítani lehetett volna. Ehelyett azonban egy sor olyan intézkedés született - például a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács és a Budapesti Közlekedési Szövetség megszüntetése -, amely felszámolta a kooperáció meglévő formáit, mintegy bezárta az itt élő 1,7 millió embert a városhatáron belülre, s még jobban elvágta a települést az agglomerációtól. A mostani javaslat egyértelmű veszélye, hogy a jövőben még inkább a kerületi érdekek dominálnak Budapest vezetésében. Ha 66 tagú lenne a közgyűlés, talán még elviselhető lenne a 23 polgármester, nem tudnának blokkoló többséget létrehozni. De 33 fővárosi képviselő esetén ez lesz az utolsó szög Budapest koporsójába. A főpolgármester pozíciója kiüresedik, a kerületi önkormányzatok érdekei fognak érvényesülni. Még inkább egységes stratégia nélküli, partikuláris érdekeken alapuló lesz a főváros irányítása, amely pedig már most is az egyik leginkább decentralizált Európában" - fejtegette Tosics Iván.

További részletek az e heti Figyelőben.