A Figyelő Medicina Konferencia meghívott előadói az egészségügy helyzetét elemezték, egybehangzóan arról beszéltek, hogy erős gazdaság nincs jó színvonalú egészségügy nélkül. Márpedig az elmúlt években éppen hogy romlott a színvonal, a beérkező több száz milliárdos európai uniós támogatások ugyanis fejlesztésekre szolgáltak, nem a napi működést voltak hivatottak gördülékennyé tenni. A résztvevők valamennyien kiemelték, a jelenlegi pénzügyi keretek nem elegendőek. Mint egyikük megjegyezte, csak az nem veszi észre, aki nem akarja a korrelációt a lakosság várható élettartama és az egészségügyre fordított kiadások között, ezt igazolják az uniós statisztikai adatok is. Ha nincs invesztíció, nem lehet csodát várni. Mintegy magukat is ostorozták a szakemberek amiatt, hogy ez idáig eredménytelenül kommunikálták a kormányzat felé, indokolatlanul sorolta háttérbe az egészségügyet. „ Milyen mérőszámokat kell még felmutatni, hogy belássák a döntéshozók, beavatkozásra érett a helyzet?"- hangzott el a konferencián.

A jelenlegi kormányzati ciklus prioritásának nevezték, hogy a kabinet szabályozza a fizetős egészségügy feltételeit, illetve azt, hogy a magánegészségügy milyen szerepet kapjon a betegellátásban. Az intézmények fuldokolnak az adósságban, a Magyar Kórházszövetség áprilisi adatai szerint a fekvőbeteg intézmények adósságállománya meghaladja a 60 milliárd forintot.
A finanszírozás nem elég a közvetlen költségekre sem, s valóban rekord szintre kúszott fel az kórházak határidőn túli tartozása. Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára  lehűtötte a kedélyeket, kijelentette, ha a várakozásoknak megfelelően alakul is az EU gazdasága, s az húzza felfelé a magyar gazdaságot, akkor sem lehet az összes többlet-forrást elosztani, s például az egészségügynek adni, mert továbbra is tartani kell a hiánycélt, sőt, tovább csökkenteni. „Kedvező a kép, amit látunk magunk előtt, s ezt az IMF, és az EU Bizottsága is megerősítette, de ebből a gazdasági növekedésből származó plusz államháztartási bevételeket nem lehet teljes egészében elosztani" - nyomatékosította.

„További hiánycsökkentést kell elérnünk, hogy az államadósság terhei csökkenjenek" - magyarázta. Banai Péter kicsit más narratívát adott arról, hogy mi történt az egészségügyben az előző ciklusban, mint a többi felszólaló. Pozitívumnak nevezte, hogy több száz milliárd EU-pénz érkezett az ágazatba, egyúttal cáfolta, hogy ugyanennyit kivontak volna. Elismerte, hogy a gyógyszerkasszát megvágták, de szerinte eredmény, hogy átalakult az irányítás, a fekvőbeteg ellátás állami kézbe került, s így esély nyílt egy központilag irányított hatékony egészségügy megteremtésére. „Nagy eredmény az állami fenntartásba vétel, lehetőség arra, hogy sokkal hatékonyabban oldjuk meg a problémákat" - fogalmazott.
Kiemelte, hogy a gyógyszerkasszánál jelentős megtakarítást sikerült realizálni, hozzátette, az előző évek eredményeit a jövőben is meg kell tartani. Banai Péter kiemelte, sajnálatos, hogy az állami irányítás sem tudta megakadályozni a kórházi eladósodás növekedését, e téren még akad tennivaló, de szerencsére a megtakarítások terén is van lehetőség. Mivel az adósságállomány újra és újratermelődött, ő azt a következtetést vonta le, nem célszerű plusz konszolidációs forrásokat juttatni úgy, ha amellett nem kerül sor az intézményi struktúra átalakításra. Hangsúlyozta, az NGM és az EMMI nyitott arra, hogy a szakmai szervezetekkel együtt megtalálják a megfelelő struktúrát és finanszírozást egy fenntartható egészségügy működtetésére.

Hornyák László, az Orvostechnikai Szövetség elnöke arra mutatott rá, hogy ami a gazdasági kormányzatnak siker, mármint az, hogy 3 százalék alá sikerült vinnie az államháztartási hiányt, az a másik oldalon kudarc. Az egészségügyi beszállítók, vállalkozások tönkre mennek abba, hogy a finanszírozás nem veszi figyelembe sem az inflációt, sem az amortizációt, holott az inflációs hatás 43 százalék volt, a költségek pedig több, mint duplájára nőttek. „A minél olcsóbb, annál jobb szemlélettől jó lenne megszabadulni, ez egy lefelé menő spirál, sehova nem vezet" ¬ hangsúlyozta. Jakab Zoltán, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az ágazatnak egységesen kell kommunikálni a kormány irányában: plusz forrásra van szükség. Az ágazat többre lenne képes, mint amit most tud nyújtani - húzta alá. Magyarázata szerint nem a válság az oka annak, hogy kevesebb jut az egészségügyre, sokkal inkább a társadalom és a döntéshozók részéről megmutatkozó bizalomhiány. Ezért elsősorban a politikai döntéshozókat kell meggyőzni arról, érdemes és szükséges az ágazatra költeni.

TANÍTANI A KORMÁNYT

A kórházak forrás szempontjából kiszáradtak, keresik a megoldást, minden alkalmat meg akarnak ragadni, hogy plusz bevételhez jussanak. Ezen a téren az Uzsoki Kórház úttörő szerepet tölt be, de más kórházak is próbálkoznak.
A következő négy év legnagyobb kihívása, hogy a kabinet meghatározza, mi az állam szerepe, s hol lesz a helye a magánellátásnak. Lényeges , hogy a fizetős betegek miatt ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint azok, akik nem tudnak maguknak jobb ellátást megfizetni. Több felszólaló hangsúlyozta, szabályozásra vár a fizetős ellátás integrálása az állami egészségügybe. Veszélye azonban az, hogy populista témát lehet belőle kreálni. Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központ programvezetője megjegyezte, edukálni kell a politikusokat, a szakmának meg kell tanulni az ő nyelvükön beszélni, nem távolról fintorogni rájuk. A fizetős ellátás szabályozását is rendezni kell - hangzott el a konferencián - beemelése az ellátásba azonban kényes helyzetet teremt, mivel a Fidesz kezdeményezésére vetette el 2008-as népszavazáskor az állampolgárok 85 százaléka a vizitdíjat. „Nehéz lesz ezek után a kormánypártnak ebben a kérdésben jót lépni, a vizitdíj elutasítottsága kellemetlen korlát" - érvelt Sinkó Eszter. Éger István, a MOK elnöke megjegyezte, a fizetős ellátásból valóban lehet populista kérdést faragni, mégsem lehet a szőnyeg alá söpörni, azért, mert ennyi pénzből nem lehet jó színvonalú egészségügyi ellátást működtetni. Politikai, gazdasági döntést igényel, hogy honnan teremtünk elő plusz pénzeket, ebbe belefér a szabályozott fizetős ellátás is.

Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség nevében arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak az ellátás, hanem az orvosképzés területén is érezhető a forráshiány. Folyamatosan csökken a hatodéves orvostanhallgatók elégedettsége a gyakorlati képzést illetően. Nincs sok idő- üzente a Rezidens Szövetség is a politikának a konferencián. Olyan mértékű az orvos és nővérhiány, hogy az már a betegellátást veszélyezteti. Dénes Tamás megemlítette, mind több pert indítanak a betegek és hozzátartozóik, ám arról kevés szó esik, hogy az állam nem teremti meg a jó színvonalú gyógyítás feltételeit. „ Maga a rendszer a vétkes a gondatlan veszélyeztetésért" - érvelt. Hans Hofstraat, a Philips, kutatási alelnöke előadásában kiemelte, a betegközpontú ellátás megteremtése a cél, s ez a feladat a nemzetközi szintéren is fontos kihívás, e célnak alárendelten kell Magyarországon az ellátást megszervezni. Jakab Zoltán, az Innovatív Gyógyszer gyártók Egyesületének elnöke arról beszélt, holisztikus szemlélettel kell szemlélni az egészségügyet, az orvosoknak nincs elég ideje a betegekre, mindenki rohan, leterhelt, holott fontos, hogy a betegek informáltak, tájékozottak legyenek, s maguk is részt vegyenek a gyógyulásukban. Egy friss felmérés szerint a páciensek jó, ha az orvosok által átadott információk harmadát megjegyzik. Ezen a téren óriási a tartalék, hiszen ha jól informált a beteg, s tájékozott a prevenciót illetően, az az egész rendszer számára megtakarítást jelent.