Szijjártó Péter vezetésével magyar kormánydelegáció tárgyalt június elején Brüsszelben a paksi atomerőmű bővítésének különböző uniós aspektusairól. Bár a tárgyalásokról nem szivárogtak ki részletek, mégis alapos okkal feltételezhető, hogy a konzultációt követően intenzívebbé válnak az egyeztetések a tervezett beruházásról az Európai Bizottság és Budapest között. Annál is inkább, mert minden nukleáris beruházásnak összhangban kell lennie a vonatkozó uniós jogszabályokkal. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy az Európai Uniónak nincs beleszólása abba, hogy egy tagállama miből és honnan fedezi energiaszükségleteit.

Az EU-nak legalább négy oka van arra, hogy a magyar és az orosz kormány által tavaly decemberben aláírt keret-megállapodás alapján megvalósuló nukleáris beruházással behatóan foglalkozzon. Először is utána kell járnia annak, hogy a projekt megfelel-e az Euratom Szerződés atomenergia békés célú felhasználásáról szóló cikkének. Erre a magyar kormány már megkapta a pozitív választ, miután tavaly decemberben hivatalosan értesítette az uniós hatóságokat a kormányközi megállapodásról. Ezzel azonban még nem ért véget az energiapolitikai főigazgatóság szerepe a folyamatban, amelynek a piaci szereplők szempontjából is vizsgálnia kell majd a beruházás tárgyában aláírt szerződéseket.



KÖZBESZERZÉS NÉLKÜL
Egy másik bizottsági szerv, a környezetvédelmi főigazgatóság feladata lesz megbizonyosodni arról, hogy a két új atomerőmű blokk építésekor tiszteletben tartják-e a vonatkozó uniós környezetvédelmi előírásokat. A tervezett beruházásnak, amelyhez Oroszország 4 és 5 százalék közötti kamaton nyújt 10 milliárd euró hitelt, az uniós közbeszerzési és versenyjogi szabályoknak is meg kell felelnie. A paksi projektnek és az arról eddig aláírt két megállapodásnak, a kormányközi keret-megállapodásnak és a márciusban megkötött hitelszerződésnek, e két utóbbi aspektusa az, amelyet a piaci szereplők és a környezetvédők részéről a legnagyobb figyelem övez. Pontosan ez az oka annak, hogy az Energiaklub és a Greenpeace néhány napja arra beadvánnyal fordult az Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatóságához.

Részletek a Figyelő hetilap 2014/26. számában.