A hepatitis C vírus (HCV) a fertőzött ember vérében található, ép bőrön, nyálkahártyán nem jut át. A terjesztés fertőzött vérrel történhet. Vérátömlesztés, vérkészítmény adása – különösen, ha ez 1992 (a HCV felfedezése és a diagnosztikus módszerek kifejlesztése, bevezetése) előtt történt – a terjedés egyik leggyakoribb oka volt. Most már – a véradók szűrésének köszönhetően – az ily módon történő átvitele igen ritka. Terjedése ma a fertőzött vérrel szennyezett eszközök által okozott sérülés révén történik, például az intravénás vagy felszippantásos kábítószer-használat, tetoválás, testékszerek (piercing), akupunktúrás kezelés, közös körömolló vagy borotva, fogkefe használata által, de előfordulhat fogászati vagy más orvosi beavatkozás során is. A szexuális úton történő átvitel esélye csekély, de nem zárható ki. A fertőzött anyáról a gyermekre való terjedésének valószínűsége kevesebb 5 százaléknál.

A heveny HCV-fertőzés az esetek nagyobb részében tünetmentesen zajlik, vagy csak enyhe panaszokat (émelygés, hányinger, hőemelkedés) okoz, mellyel a betegek általában nem fordulnak orvoshoz, így az esetek döntő többségében nem ismerik fel. A heveny (akut) HCV-fertőzés az esetek 20-40 százalékában spontán megszűnik, de 60-80 százalékban idültté (krónikussá) válik. A krónikus HCV-fertőzés a májban krónikus gyulladást okoz, aktivitása eltérő. Általában 15-20 év alatt vezet májzsugorhoz, májelégtelenséghez, de rossz esetben akár 2-3 év alatt bekövetkezik, míg az is előfordulhat, hogy több évtizedes betegség sem okoz súlyosabb károsodást. A krónikus HCV-fertőzés jelentősen fokozza a májrák kialakulásának a valószínűségét is.

A krónikus HCV-fertőzés is jellemzően érdemi panasz nélkül zajlik, gyakran a májbetegségre utaló laboratóriumi eltérések is hiányoznak. Ezért csak célzott – a vírus ellen termelődött ellenanyag kimutatására irányuló – laboratóriumi vizsgálattal deríthető ki. A szervezetben termelődött ellenanyag (anti-HCV) a meggyógyult egyének véréből is kimutatható, így az ellenanyag-pozitivitás önmagában nem bizonyít aktuálisan is meglevő fertőzést. Ennek igazolására az ellenanyag-pozitív egyének véréből a HCV direkt kimutatását szolgáló további molekuláris laboratóriumi vizsgálat elvégzésére van szükség.

A krónikus HCV-fertőzés és az általa okozott idült májgyulladás ma egyre nagyobb arányban végleg meg is gyógyítható. A kezelés sikere, a gyógyulás esélye annál nagyobb, minél korábban ismerjük fel. A sikeres kezelés a vírus végleges elpusztítását jelenti. Ekkor a máj állapota nem romlik tovább, az esetek nagy többségében a kialakult károsodás is jelentősen csökken, a súlyos májbetegség visszafejlődése sem ritka, a májrák kialakulásának fokozott kockázata is csökken, illetve megszűnik, így rákmegelőző kezelésről van szó.

Az hamis és veszélyes elképzelés, hogy amiről nem tudunk, az nincs is. A gyógyítás feltétele a betegség felismerése, a fertőzés szempontjából fokozott kockázatnak kitettek, illetve a májbetegek vagy annak gyanújával felvettek célzott víruslaboratóriumi vizsgálata.

Dr. Horváth Gábor

Dr. Horváth Gábor a Budai Hepatológiai Centrum főorvosa

A cikk megjelenését az MSD Pharma Hungary Kft. tette lehetővé. Az itt közölt információk a szerző nézeteit tükrözik, melyek eltérhetnek az MSD Pharma Hungary Kft. álláspontjától, és nem helyettesítik a beteg kezelőorvosának véleményét. Az Ön egészségi állapotával vagy kezelésével kapcsolatban az elsődleges információs forrás a kezelőorvosa kell, hogy legyen, ezért ha bármilyen kérdése merül fel, lépjen kapcsolatba vele!