Maga Manaus kétmilliós város, magasba törő épületekkel, templomokkal, fantasztikus hidakkal, színházakkal, no meg remek stadionnal. A gumi miatt lett ilyen nagy és népes. A környékbeli kaucsukfák megcsapolásával hatalmas jövedelemre tettek szert a befektetők, emiatt óriásira nőtt a város. Ma már a gumit is Kínából szállítják sok helyre, úgyhogy vége az aranykornak. A gumis vállalkozókat ugyanakkor felváltották a turisták. Manaus a kiindulópontja számos dzsungeltúrának.

Ha épp nincs meccs, a focirajongók közül is sokan beneveznek ezekre. Két lehetőség van: vagy hajóval utazunk fél napig, vagy kocsival, terepjáróval indulunk el, és így nagyjából két óra alatt érünk el olyan helyre, ahol már átérezhetjük a dzsungel hangulatát. Az igazi őserdő a várostól körülbelül félórányira kezdődik, és tart sok-sok ezer kilométeren át.

Az Amazonast meglehetősen nehéz egy Európában nevelkedett embernek leírni. A repülőről olybá tűnik, hogy van egy óriási, szinte tengernek látszó folyam, és azzal párhuzamosan még hat-hét másik folyó, melyek előbb-utóbb a főágba torkollnak. Néha az Amazonas bizonyos területeken annyira kiárad, hogy a mellékfolyókkal együtt hatalmas, összefüggő víztükröt alkot.

Manaus

Aztán apadni kezd a nagy folyam, és az élet a korábban vízzel borított területeken visszatér a normális mederbe. Éjszakára lodge-okban kaphatunk szállást, ezek tulajdonképpen a dzsungelbe épített faházak, ahol általában van víz és áram. Voltam olyan helyen, ahol a legkényesebb ízlést is kielégítő luxusházacskák várták a turistákat, de sok helyütt még az áramellátás is akadozik, mert gyakran rossz a generátor. A leggyakoribb közlekedési eszköz a csónak.

A Rio Negro mellékfolyó környékére sárgaláz elleni oltás nélkül is utazhatunk. Kísérőm elmondta, ő is ezért lakik itt, mert fél a betegségektől. Az Amazonas már Manaus közelében is megmutatja az erejét. A csónakunk mellett gyakran feltűntek édesvízi delfinek. Valamivel kisebbek tengeri társaiknál, viszont nem mindegyik szürke, láttam köztük néhány rózsaszínű árnyalatút is. A part közelében, a vízinövények buja rengetegében vadásznak az anakondák. Előfordul baleset, mert estefelé halásznak a helybeliek, hiszen ilyenkor óriási zsákmányt ejthetnek, viszont nem hallják és látják meg az anakondát. 

Tropical Manaus Ecoresort

A turisták közül a legtöbben kipróbálják a pirájahorgászatot. Nem bonyolult dolog, egy damil és egy horog kell hozzá, némi hús csalinak, és itt nem lehet kérdés az, hogy harapnak-e a halak. A helyiek megeszik a kifogott pirájákat.
Speciális turistaprogram a póktúra. Mivel a tarantula és a többi félelmetes szörny már a faházakon vagy azok közelében is megtalálható, ez meglehetősen rentábilis kirándulás. A kísérők szinte kivétel nélkül indiánok, néha meszticek. Manaus környékének lakói amúgy is főleg ők.

Ha már láttuk a dzsungelt, hajóztunk a hatalmas folyón, ahol a főágban akkorák a hullámok, mintha tengeren lennénk, visszatérhetünk az amazóniai metropolisba. Manausban vannak szórakozóhelyek, gyorséttermek, könnyűvérű lányok, üzletközpontok. A férfiak imádnak meccsre járni. Sokan faipari cégeknél, gumigyárakban vagy a turizmusban dolgoznak. A fakitermelés már Manaus környékén is olyan szintű, hogy nem csoda, ha fogy az őserdő. A helyiek azonban ezt a megélhetésük nélkülözhetetlen forrásának tartják. Kell a pénz meccsre, bulira, szambára, hiszen a legtöbben igazán tudják élvezni az életet.

Hotelárak tájékoztatásul
Tropical Manaus Ecoresort: 40 ezer forint/szoba/éj
Quality Hotel Manaus: 30 ezer forint/szoba/éj
A dzsungeltúrákra két-három napra érdemes legalább elmenni, és helyben foglalható, eldugott helyeket keresni.  Igényszinttől függően a sátortól a víz feletti bungalóig, napi ezertől ötvenezer forintig található szállás.