Szinte naponta nyílik új időszaki kiállítás az ország múzeumaiban. Miért éppen ezt a kiállítást tisztelte meg jelenlétével, s nyitotta meg?

Drótos tótokat, üstfoltozókat, teknővájó cigányokat mutat be a tárlat. Ismerni kell a múltjukat, hogy a jelenben elfogadjuk őket. Mert hamis az a kép, hogy az idő előrehaladtával egyre elfogadóbbak vagyunk. Ezért bizony tenni kell, s ebben a kiállítás jó szolgálatot tesz.

Milyennek ítéli meg a közgyűjtemények anyagi helyzetét? Pár éve még előfordult, hogy pénzhiány miatt télen be kellett zárni egy-egy múzeumot, mert fűtésre sem tellett.

Az utóbbi négy évben, a mi kormányzatunk alatt ilyen szomorú helyzet szerencsére nem következett be. Itt kell megjegyeznem, hogy a vidéki közgyűjtemények már nem a megyék, hanem a települések tulajdonában vannak, így a helyiek sokkal inkább a magukénak érzik azokat. Jó példa erre a balassagyarmati Palóc Múzeum.

Most éppen a debreceni Déri Múzeum áll a figyelem középpontjában. A magyar kultúra barátai aggódva számolják a napokat, mert elkezdődött a visszaszámlálás: a Munkácsy-trilógia egyik képét heteken belül le kell akasztania a falról, ha nem veszi meg a magyar állam. Van egyáltalán még remény erre?

Mivel ez egy folyamatban lévő ügy, sajnos erről nem nyilatkozhatok. Annyit azért talán elmondhatok: őszintén bízom abban, hogy a Munkácsy-trilógia egyben maradhat.

Igaz a hír, hogy az új kormányzati felállásban a kulturális örökség védelme már nem a tárcához tartozik?
Igaz. A Miniszterelnökség veszi át ezt a feladatot.

Ugyanakkor az Emberi Erőforrások Minisztériuma sokat tett ezért, hogy a Citadellát újból birtokba vehesse a magyar állam. Ha már egy múzeumban állunk, hadd kérdezzem meg, milyen szerepet szánnak neki?

Meggyőződésem, hogy nagyszerű múzeumok nyílhatnak majd benne, ennél jobb helyszínt nehéz lenne találni.