Monetáris tanácsi tagsága idején már sokszor szóba került, hogy „nem jó irányba haladnak a dolgok, csinálni kellene valamit, de azon kívül, hogy ezek a megállapítások bekerültek a stabilitási jelentésekbe, nem sok minden történt". Az volt akkoriban az álláspont a jegybankban - idézi fel Oblath -, hogy a pénzügyi felügyeletnek kellene lépnie.

Az világos volt, hogy a devizahitel egy kockázatos termék, s ha rosszra fordulnak a piaci folyamatok, akkor nagyon nagy veszteségek keletkezhetnek. Óriási volt a kamatkülönbözet a deviza- és a forinthitel között, ami jelezhette: benne van a pakliban, hogy a forint nagyon leértékelődhet. Nem volt ez jól kezelve, ráadásul rossz megoldásokhoz nyúlt a kormány. A végtörlesztéssel például a jó adósok kiszállhattak, a rosszak pedig a bankok nyakán maradtak.





Az interjúban beszélt továbbá arról, hogy mikor zárkózhatunk fel a nyugat-európai életszínvonalhoz, ennek milyen feltételei vannak, illetve miért alkalmatlanok a politikusok egy ilyen vitában való részvételre. Valamint arról is szó esik, hogy mi az, amit megtett, és mi az, amit meg kellett volna tennie a Simor-korszakban a Magyar Nemzeti Banknak. Természetesen a Matolcsy-féle monetáris politika is terítékre kerül.

További részletek a Figyelő 27. számában!