Mondhatnánk, hogy nincs is olyan. De valamikor volt. A Nyugathoz a legközelebb 1939-ben álltunk. Azóta nemcsak Ausztriától maradtunk le, de a többi volt szocialista országtól is.
Amint elkezdünk gondolkodni a gazdasági növekedésről, attól kezdve nehéz bármi másra gondolni – mondta egyszer Robert Lucas amerikai közgazdász. És milyen igaza van! Lucas ezzel némiképp átfogalmazta Benjamin Constant, a francia felvilágosodás egyik nagy figurájának a modern korról szóló gondolatait. Constant szerint a régiek, az ókori emberek legfőbb erénye a közösségért való munkálkodás volt. A modern ember ezzel szemben a saját anyagi boldogulására törekszik. Éppen ez állt a végül a történelem zsákutcájában parkoló szocializmus lerohadásának hátterében is.
Hiába a népköztársaság, hiába a köztulajdon. Az egyén boldogulása és főleg anyagi gyarapodása híján nem működött a dolog. Lehet persze olyan statisztikákat hozni, hogy mennyivel nőtt a magyar GDP a felszabadulás után. Hogy mennyivel jobban éltünk a 68-as gazdasági reformok után a 70-es években, mint mondjuk pár évvel korábban. A magyar em...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/28 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!