Tíz év telt el az EU keleti kibővítése óta. Mennyire sikerült az új tagállamoknak az úthálózat-fejlesztés terén a felzárkózás?

Mint Ön is tudja, a közúti közlekedés nem tartozott az utóbbi években az európai közlekedési politika fő prioritásai közé. Ezt persze meg lehet kérdőjelezni, de ez a kérdés a tagállamok kezében van, és kohéziós alapokat persze fel lehet erre a célra használni. Nagy hangsúlyt fektetünk a vasútra, de legalább ilyen fontos, hogy a közúthálózat is jó kondícióban legyen. Mint Franciaországban, ahol véleményem szerint főleg az útdíj rendszernek köszönhetően a legjobb minőségű utak vannak ma Európában.

Nyílván ez a költségek finanszírozásának a módszerével is összefügg.

Természetesen. Nemrég tárgyaltam Németországban, ahol nagyon sokat panaszkodnak arra, hogy nem győzik pénzzel az autópályák és utak karbantartását. Ha Ön Németországon keresztül utazik, biztos felfigyelt arra, hogy egyes útszakaszok valóban nagyon rossz állapotban vannak. A németek is új finanszírozási modell bevezetésén gondolkodnak.

A bajor kormány olyan útdíj rendszert akart bevezetni, amelyben a külföldieknek nagyobb díjat kellett volna fizetniük, mint a németeknek. Összeegyeztethető ez az uniós szabályokkal?

Találkoztam a bajor kormány illetékeseivel. Világossá tettük előttük, hogy bármilyen rendszert bevezethetnek, de nem tehetnek nemzeti alapon különbséget az utakat használók között. Ha valaki ugyanazt az infrastruktúrát használja, legyen az magyar, észt vagy német, nem fizethet kétféle díjat. Mi gyakorlati és technikai okokból jobban támogatjuk a megtett távolság alapján történő útdíjszabást, ilyen például a francia rendszer, mint az időhöz kötött matricát, ami például Ausztriában is működik.

A részletekért lapozza fel a Figyelő hetilap 2014/28. számát.