Értetlenség és harag kísérte az elmúlt hetekben Lázár János szavait az EU-s pályázatmenedzsmenti szakmában. A Miniszterelnökséget vezető miniszter ugyanis beiktatása előtt úgy fogalmazott: kevesebb vérszívót szeretne a rendszerben, s ő maga tűzzel-vassal próbálja irtani az uniós pályázatírókat, tanácsadókat, projektmenedzsereket. Nemcsak Lázár János, hanem maga a kormányfő is elégedetlen volt a 2010 után átalakított EU-s fejlesztési intézményrendszerrel.

A nyilvánosság előtt azonban a tehetetlenséget és lassúságot a Bajnai–Gyurcsány-kormány örökségének tulajdonították. „A valóságban a Fidesz által létrehozott gépezet is döcögősen működött, emellett egy a kormánypárthoz közel álló üzleti kör piócaként telepedett rá az állami-önkormányzati szféra európai uniós támogatásból megvalósuló fejlesztéseire, az elnyert EU-s pénz 20-25 százalékáért dolgozott” – magyarázta a területre rálátó szakmai forrásunk. Mint mondta, Lázár János kritikája tehát nem általában a pályázatírói, tanácsadói szakmának szólt, hanem kifejezetten ennek a körnek, amelyet információink szerint másfél éve leállítottak.

SAJÁT ZSEBBŐL
A piaci szektorban tevékenykedő pályázatírók és projektmenedzserek azonban ezt nem tudták, s magukra vették a bírálatot. Maróczi Imre, a Pályázati Projektmenedzserek és Tanácsadók Országos Szövetségének (Pátosz) elnöke is úgy nyilatkozott, hogy hideg zuhanyként érte a kritika a szakmában tevékenykedő cégeket, szerinte azonban továbbra is talpon maradnak. Egyszerűen azért, mert az ügyfelek számára az a legolcsóbb, ha hozzáértő, a projekteket az ötlettől a elszámolásig nyomon követő  szakembereket bíznak meg.

A Pátosz belső felmérése szerint átlagosan az elnyert támogatás 5 százaléka a tanácsadók díjazása. „Ismerem az ügyfeleket, továbbra is a vállalkozásukkal akarnak foglalkozni s nem a pályázatok kínjaival, adminisztrációval, határidőkkel és iratokkal” – jegyezte meg. Hogy mekkora lesz ebben a ciklusban a pályázatírási, projektmenedzsmenti torta, nem tudni, 1200 milliárd forintnál bizonyosan kevesebb, merthogy a 2007–13 közötti ciklusban sem volt akkora, mint azt Lázár János állította – hallottuk. A miniszter szerint az elmúlt 7 évben 1200-1300 milliárd forint vándorolt a pályázatírói, közbeszerzési tanácsadói, projektmenedzseri cégekhez. A lapunk által megkérdezett szakemberek ezt túlzónak találták, szerintük ebbe az összegbe a kormány beleszámolhatta az állam saját magának írt méregdrága tanulmányainak és átszervezési projektjeinek költségeit, a beruházásokhoz megkövetelt mérnöki tervezői és  energetikai tanulmányok díját és egyéb tervek árát is.



Változatlan aggályok az Ökotárssal szemben
Interjú – Vitályos Eszter
Át kell dolgozni néhány útépítési és egészségügyi fejlesztési nagyprojektet, különben támogatásokat bukunk el – nyilatkozta a Figyelőnek Vitályos Eszter európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár.

– Szakértői becslések szerint változatlanul veszélyben van több százmilliárd forint uniós támogatás.
– Vannak bizonytalanságok a rendszerben, a Brüsszelbe kiküldött 66 nagyprojekt érdemben befolyásolja a pénzek felhasználását. Választ még nem kaptunk minden egyes ügyben, de annyi elmondható, hogy néhány útépítési és egészségügyi projekten további módosításokat kell végrehajtanunk.

– Kiküldte már a kormány a 2014–20 közötti időszak 7200 milliárd forintnyi EU-támogatás felhasználására vonatkozó részletes tervét?
– A fejlesztési kereteket rögzítő partnerségi megállapodást és a konkrét fejlesztési terveket tartalmazó operatív programokat is megküldtük az Európai Bizottságnak. Jelenleg a megállapodás egyeztetése folyik, várhatóan július közepén Magyarország ismét megküldi az átdolgozott változatot, amelyet a bizottság reményeink szerint nyáron el is fogad. Az operatív programok tárgyalása ez után kezdődik. Mindkét fél elkötelezett a tárgyalások mielőbbi lezárásában, a bizottság és a magyar fél nyáron is szünet nélkül, folyamatosan egyeztet a programokról. A fejlesztési terveket széles körben egyeztettük, a beérkezett észrevételeket beépítettük a kiküldött programokba.

– Azért kérdezem, mert két hete robbant a hír, hogy Lázár János lehúzta a budapesti közlekedésfejlesztési projekteket a Brüsszelnek kiküldött listáról. Ehhez képest a kabinet azt mondta, nincs semmiféle lista. Mi az igazság?
– A Közép-Magyarország régió és így Budapest is jelentősen alacsonyabb fejlesztési forrásra jogosult Brüsszeltől a 2014–20-as időszakban, mint korábban, tekintettel arra, hogy gazdasági fejlettségi mutatója meghaladja az uniós átlagot. Ez összhangban van az EU-s támogatási elvvel. E szerint ezeknek a pénzeknek elsősorban a felzárkóztatást, kiegyenlítést kell szolgálniuk, ezért a kevésbé fejlett térségek fejlesztésére kell irányulniuk. Környezetvédelmi és közlekedési típusú fejlesztésekre azonban továbbra is elérhetők a Kohéziós Alap forrásai a főváros számára is.

– Mennyi pénzt jelent ez a fővárosnak?
– Budapest városfejlesztési koncepciójában 27 darab  50 millió  euró feletti projektet nevesített. Annyi látszik biztosan, hogy 280 milliárd forint a Közép-Magyarországra allokált keret, ennek körülbelül a fele a fővárosra, Pest megye településeire, így Érd fejlesztésére jut. A másik fele az országos projektek Közép-Magyarország régió lábaira használható fel. Világosan látszik, hogy olyan volumenű budapesti fejlesztések, mint amelyek az elmúlt időszakban megvalósultak, nem kivitelezhetők a jövőben.

– Valóban minden papírmunkát a minisztériumokban végeznek majd? Azaz annak, aki uniós pénzt akar elnyerni, nem kell semmi mást tennie, mint az igényét a megfelelő szaktárcánál jelezni?
– A 2014–20-as időszakban egyszerűsíteni akarjuk a kiírások nyelvezetét és az eljárásrendet is. Az a célunk, hogy a pályázónak ne legyen szüksége tolmácsra, azaz pályázatíró cég közreműködésére. A 8200 milliárd forintnyi támogatásból nagyjából 1000-1300 milliárdot vittek el a fejlesztéshez nem kötődő kiadások, mint a pályázatírás költsége, a közjegyzői és ügyvédi díj, a közbeszerzési eljárás ára. Ez felesleges, meg szeretnénk szüntetni. Az új rendszerben bárki önállóan is tudja kezelni a saját anyagait, illetve, ha elakad, a Széchenyi Programirodához fordulhat.

– Lát esélyt arra, hogy a norvégokkal való tárgyalás után feloldják a befagyasztott 30 milliárdos alapot?
– Azt gondolom, meg tudunk állapodni. Ahogy a norvég donor kérte, a formai előírásoknak megfelelően az éves értekezleten döntünk a végrehajtási intézményrendszer változásairól, s ez reményeink szerint már Norvégia számára is elfogadható lesz.

– És mi a helyzet az Ökotárssal? Miért ez a kormányzati nyomás a civilszervezeten?
–  Szerencsétlenül össze van mosva a két történet. Az, hogy Norvégia nem fogadta el az NFÜ jogutódjaként a Széchenyi Programirodát, s erre tekintettel felfüggesztette a támogatások folyósítását, illetve az Ökotárs pénzosztó tevékenysége. Utóbbival kapcsolatban változatlanul aggályaink vannak. Nem értjük, hogy a donor országok miért nem rendeltek el vizsgálatot, holott Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Balog Zoltán miniszter levélben többször is tájékoztatta a nemzetközi szervezetet. Szeretnénk meggyőződni arról, hogy az Ökotárs Alapítvány működése, illetve a civil alap forrásainak elosztása a jogszabályokban rögzített módon történik-e. Többször is határozottan kijelentettük, hogy nem a civilszervezetek vegzálása a cél, éppen ellenkezőleg, azt szeretnénk elérni, hogy minden ilyen hazai szervezet egyenlő esélyekkel indulhasson a Norvég Civil Támogatási Alap forrásaiért. Esetleg hozzácsapták a törvényileg kötelező közbeszerzési eljárások összegét s az állam által előírt kötelező nyilvánosság költségeit. A pályázati tanácsadás díja azonban nem szerepelhetett ebben az összegben, az ugyanis nem volt elszámolható. A nyertesek jellemzően saját zsebükből fizettek – mondták lapunknak. Elsősorban az állami, önkormányzati beruházásoknál, valamint néhány civil programnál volt lehetséges, hogy az állam által kötelezővé tett pályázati projektmenedzsment költségeit elszámolják az intézmények, de a pályázatírást ott sem.
A kormányzat tehát a saját maga és a brüsszeli pályázatok által előírt és vasszigorral betartatott kötelezettségek teljesítését bírálja most. Nem enged a jövőben semmilyen a pályázattal és a projektek megvalósításával kapcsolatos költséget az uniós támogatás terhére kifizetni – hallottuk.

Minden pályázó maga rendezte számláját a pályázatírójával eddig is, de ha csak közpénzből fizetett állami tanácsadókhoz fordulhatnak majd, akkor a nem pályázó cégek is kénytelenek lesznek az állami tanácsadók eltartásához hozzájárulni az adójukon keresztül.
„Ha tehát a kormány sokallja az uniós tanácsadási költségeket, akkor elsősorban saját magának tehet szemrehányást, mivel a nagy állami beruházásoknál, közbeszerzéseknél számoltak el ilyen címen horror összegeket” – mondták lapunknak. Szakmai becslések szerint 10 ezer pályázati szakemberről, mintegy 2-3 ezer kis cég jövőjéről van szó, jellemzően magyar mikrovállalkozásokról.

S bár egy bizonyos üzleti kör előtt akarja becsukni a kaput a kormány, kirekesztené ezt a 2-3 ezer céget is a piacról, amelyek azonban meg vannak győződve arról, hogy a jövőben is rájuk támaszkodnak a pályázók. A kabinet tervei szerint mindenesetre ősztől kizárólag minisztériumi kormánytisztviselőkre, a Széchenyi Programiroda munkatársaira bízzák az uniós pályázatok írását és a projektek menedzselését.