Lev Tolsztoj után szabadon ez lehetne az aktuális magyar realista regény címe. Valami mocorog a Fidesz politikai vezetése és üzleti hátországa között. Az állampolgár szeme előtt ilyenkor egyetlen cél lebeghet: arra érdemes emberek kerüljenek a fontos posztokra, a magyar állam felelősen működtesse az állami cégeket, minden kifizetésének, minden szerződésének racionális tartalma legyen!
Nehezebb dolga van annak az állami alkalmazottnak, aki most kénytelen stratégiát, adott esetben hadsereget választani. Nem lehet könnyű helyezkedni. El is bizonytalanodtak sokan. Korábban mindig legendás volt, hogy Orbán Viktor milyen határozottan uralja a politikai térfél jobboldalát, ahogy e világ gazdasági hátországában sem volt kérdéses Simicska Lajos vezető szerepe. A Fidesz vertikálisan felépített egységes szervezet volt, ahol senki nem lépett a miniszterelnök meghatározta központi iránymutatás ellenében, és jellemzően a támogató média is egységesen felsorakozott minden részletkérdésben a jobbos politikusok gondolatai mögé.
Mostanában mintha megtört volna az egység. Vannak ügyek, amelyek ellen felszólal a sajtó, és szándékoltan vagy csak kényszerűen, de egyre többször már a nagyon széles üzleti hátország érdekeit sértik az újabb tervezett ágazati különadók vagy más speciális intézkedések. Az azon...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/29 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!