A japán miniszterelnök ausztráliai látogatása során vázolta a pangó gazdasági helyzet orvoslásának terveit, kiemelve ebben a nők szerepét. Az ENSZ gyűlésén fogalmazta meg célját: „egy társadalom megteremtése, ahol a nők tündökölnek". A nők munkavállalásának megreformálása a miniszterelnök Abenomics-nak is nevezett programjának képezi szerves részét. Az Abenomics első két pillére az alacsony munkanélküliségi ráta megteremtése, valamint a kedvező árfolyam az agresszív fiskális irányítás és a monetáris lazítás érdekében. A harmadik pillér, a strukturális reform a munkaerőpiacon, Japán versenyképességét szolgálja, azonban problémákba ütközhet a férfi központú üzleti kultúra miatt.

A munkaerőpiaci adatok korántsem csábítóak a nők számára. Átlagban 30,2 százalékkal alacsonyabb fizetéssel rendelkeznek, mint a férfiak, a magánszektorban vezetői pozíciót betöltők aránya mindössze 11 százalék. A politika területén sem kedvezőbbek a kilátásaik. A polgármesteri pozíciók 0,8 százalékát birtokolják a gyengébb nem képviselői, a törvénykezésben mindössze 8 százalékban képviseltetik magukat a parlament alsóházában és 16 százalékban a felsőházban.

A nőkkel szembeni diszkriminációra bőven van példa Japánban. Az online marketinggel foglalkozó Mona Nomura japán származású, de az USA-ban nevelkedett. Japánban való munkavállalást követően megtapasztalhatta, hogy az önálló, független nőkkel szembeni ellenszenvüket a japánok nem rejtik véka alá. A júniusi Tokyo Metropolitan gyűlésen Ayaka Shiomurat beszédében a várandós nők és a fiatal anyák számára nyújtott segélyek emelését szorgalmazta, válaszul Akihiro Suzuki képviselő hímsoviniszta megjegyzésekkel illette. Kotoyo Obikawa irodai dolgozó véleménye szerint a középkorú japán férfiak gondolkodásmódját nem lehet megváltoztatni, a nemi egyenlőség kultúrájának kialakítását az iskolában kell elkezdeni. Kotoyo munkahelyén a nemek szerinti diszkrimináció mindennaposnak számít. Projekt menedzserként vállalt munkát, mégis asszisztens feladatokat lát el, italok szervírozása a férfi munkatársainak a fogadásokon megszokott feladata. Úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség mélyen gyökerezik a japán kultúrában, gyakran tudat alatti a nőkkel szembeni diszkrimináció.

Kathy Matsui a Goldman Sachs munkatársa, 2013-as írásában kifejti, hogy a japán GDP-t 14 százalékkal növelné a női munkavállalás 80 százalékra való kiterjesztése. Matsui korábbi kutatásai alapján a nemek közötti szakadék csökkentése egyéb előnyökkel is járna: a közvéleménnyel ellentétben a nők foglalkoztatottságának emelkedése a termékenységi rátát növelné, így enyhítve az elöregedő társadalomból fakadó gazdasági problémákat.

Abe miniszterelnök céljai igazodnak az adatokhoz, a női munkavállalási rátát 68 százalékról 73 százalékra kívánja növelni 2020-ra. A vállalatok számára célul tűzték ki, hogy a vezető pozíciók 30 százalékát nők viseljék az évtized végére. A közigazgatás területén a célok hasonlóak, habár Abe kormányában is csupán 3 százalékos a női részvételi arány.

A változáshoz Japánban számos nehézséggel kell megküzdeni, Masaki Mori a nemek közötti egyenlőség megteremtéséért felelős miniszter a gyermekgondozási támogatás intézményének fejlesztését és a nők munkahelyi előléptetésének rendszerét emeli ki, mint megoldásra váró problémákat.

Michael Woodford az Olympus optikai cég egykori elnök-vezérigazgatója szerint a változtatás szükségességének felismerése pozitív lépés Japán számára, azonban a változás nem lesz könnyű az általa tapasztalt vaskalapos világban. Hasonlóan vélekedik a diszkriminációt saját bőrén megtapasztaló Nomura is, a változás a hagyománytisztelő Japánban hosszú-hosszú időbe fog telni.

Richard Smart szabadúszó újságíró, aki harmadik éve Japánban dolgozik.