A Blatter-kód

Sárvári Balázs
2014-07-18 17:59
A FIFA és a Vatikán mintáján elemzi a modern vállalatirányítási elveket Lucy Marcus, miközben soraiból kitűnik a futball iránti elkötelezettsége is. Blatterről a legkevésbé sincs jó véleménnyel, amin sokat az sem változtatna, ha lemondana, de így is sokat tanulhatunk tőle.
Egészen más körülmények voltak még 1998-ban, amikor Blatter elfoglalta jelenlegi pozícióját. Nem volt még közösségi média, és más felületeken is alig voltak olvashatóak személyes vélemények, ha azt a mai aktivitással vetjük össze.

A FIFA-nak anakronisztikus szervezetként két fő problémával kell szembe néznie. Az egyik, hogy gyakorlatilag teljesen nélkülözi az elfogadott üzleti fogásokat. Ehhez elegendő azokra az igazságtalanságokra gondolni, amik például a 2022-es katari vb-rendezés körül fölmerült megvesztegetésekhez köthetőek. A másik még ennél is súlyosabb, nevezetesen a fair play szellemének előzőekből következő súlyos csorbulása.

Egyértelmű, ha mindezeket látva futballszeretők milliói ábrándulnak ki a szervezetből. Ám az is érthető, ha ennek okán magában a jó kormányzásban is hitüket vesztik, hiszen a futball számukra nem csupán egy hobbi, vagy átmeneti munka, hanem szenvedély, mely révén cserbenhagyottságuk is felnagyítódik. Az események üzenete számukra, hogy léteznek olyan intézmények, melyek mentesülnek az alapos átvizsgálástól, melyeknek saját szabályaik lehetnek.

Épp azokat a működési elveket várjuk el a döntéshozóktól, melyeket az is megkövetel a pályán szereplő játékosoktól. Ebben a tekintetben semmi sem különbözteti meg a FIFA-t a világ bármely profit alapú, vagy non-profit szervezetétől.

A belső ellenzék már a világbajnokság előtt is felemelte a szavát a status quo ellen, ám a díjátadást követően immár itt az ideje a tetteknek. A reménynek azonban más forrásai is vannak. Világszerte mind gyakoribb a profitért küzdő cégek esetében is, hogy a befektetők igényeit követve jobb vállalatirányítási módok terjednek el, s ennek keretében mind több független szakértő kerül be a döntéshozói körökbe.

A FIFA szponzorainak érdeke a hiteles működés, a szervezetnek pedig a források és a reputáció megtartása. A változások márpedig fent kezdődnek. Gondoljunk csak bele, milyen mértékű átalakulást indított el a szinte tökéletesen átláthatatlan és szövevényes római katolikus egyházban Ferenc pápa megválasztása.

S ezen a ponton egy másik tanulságot is levon Marcus, minden bizonnyal XVI. Benedek távozására utalva: a jó kormányzásnak része annak tudása, hogy mikor kell visszalépni. Ha Blatter valóban törődik a FIFA sorsával, akkor tudja, hogy maradásával a szervezet reputációjának további erodálódását okozza és kénytelen lesz később a népharag súlya alatt feladni pozícióját.

A FIFA tavalyi pénzügyi riportjának 6. oldalán Blatter fotója alatt az alábbi jelszó olvasható: „Az elszámoltathatóság, a transzparencia és a pénzügyi kontroll magas szintjét valósítottuk meg." A gond csak az, hogy ezt senki sem hiszi el. A FIFA-nak égetően szüksége van arra, hogy helyreállítása hitelességét, amire csak a legfelsőbb szinteken és a szervezet egészében végrehajtott személycserék után kerülhet sor.

Lucy P. Marcus a Marcus Venture Consulting vezérigazgatója.