Talán sohasem derül ki, hogy ki nyomta meg annak a föld-levegő rakétának az indítógombját, ami Kelet-Ukrajna felett eltalálta és a mélybe rántotta a maláj légitársaság Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó járatát. A közel 300 ember halálát okozó tragikus incidens ugyanakkor nyugati elemzők szerint alapvető fordulatot hozhat a tavaly novemberben kezdődött ukrán válságban.

Az utasszállító lelövése alapjában kérdőjelezheti meg a Vlagyimir Putyin orosz elnök által eddig követett, NATO-körökben „hibridháborúnak" nevezett stratégia fenntarthatóságát. Ez a tárgyalások mímelésének és ezzel párhuzamosan a kelet-ukrajnai szakadárok tevékeny pénzügyi és katonai támogatásának kettősségén alapult. Ez a módszer egyrészt alkalmasnak bizonyult az Európa felé forduló Ukrajna destabilizálására, másrészt a látszat engedmények révén az Európai Unió megosztására is. Ez utóbbit az Oroszország ellen hozott jobbára jelképes uniós szankciók is jól illusztrálnak.

MOSZKVA NYAKIG BENNE
Az Európa területén valaha is előfordult legnagyobb terrortámadás után azonban a Kreml kutyaszorítóba került. Beigazolódhat ugyanis az a feltételezés, hogy Moszkva által protezsált szakadárok követték el a gaztettet, ráadásul az oroszoktól kapott haditechnikával és talán személyzettel. Ha így lesz, akkor felvetődik Putyin közvetlen felelőssége 300 ártatlan ember halálában. Abban a sokkal valószínűbb esetben, ha nem lesz ilyen fehér-fekete a helyzet, a nemzetközi jogot a Krím elcsatolásával lábbal tipró orosz elnök közvetett erkölcsi felelőssége akkor is nehezen vitatható. Hiszen az ukrán szeparatizmus bátorításával Európa egy pontján olyan háborús konfliktust idézett elő, amelyben kontrolálhatatlanná vált a helyzet és szinte bármi előfordulhat.

Gyévai Zoltán írását teljes terjedelemben keresse a Figyelő hetilap 2014/30. számában.