A világ eddig két ellenőrzött kísérletet folytatott le arról, hogyan kell a pénzügyi buborékok ellen harcolni, s mindkettőt elbukta.
Az első hiba az volt, amikor a beavatkozást halogatni kezdték az azonnali válaszlépések helyett. Bár sokakat meg lehetett akkor győzni arról, hogy ez a praktikus lépés, de arra a valótlan premisszára építettek, hogy a későbbi beavatkozás költségei alacsonyabbak lesznek.

A második tesztet épp csak befejezték Svédországban. Bár a központi bank itt kifejezetten aktívan próbált fellépni, éppoly katasztrofális lett az eredmény. A hazai ingatlanpiaci buborék kezelésére előbb kamatot emeltek, ami deflációt generált és növelte a munkanélküliséget. A döntést épp csak, hogy visszavonták, így a kamatot visszavágták 0,25 százalékra.
Látszólag nincs megoldás a problémára, mert a gyors beavatkozás és a halogatás is vesztes megoldásnak bizonyult. A konszenzusos feloldása a paradoxonnak, hogy a központi bankoknak a makroprudenciális eszköztárra kell hagyatkozniuk.

A holland közgazdászról Tinbergen-szabálynak elnevezett elmélet konklúziója, hogy ahány gazdasági változót szeretnénk befolyásolni, annyi független eszközre van szükségünk hozzá. Ha kezelni akarjuk az árstabilitást, akkor arra ott a monetáris politika, a buborékokra pedig a makroprudenciális eszközök. A problémát azonban csak látszólag oldották meg ezzel.
Valójában e két eszköztár egyáltalán nem független egymástól. Ennek belátásához elegendő kitérni arra, hogy a monetáris politika nem csupán a kiskereskedelmi árak alakulását befolyásolja, hanem a pénzügyi eszközökét is. Ha a központi bank tartósan zéró értéken is tartja a kamatot, azzal referenciaértéket is ad az értékpapírok piacán.

Önbecsapás helyett inkább azt kéne felismerniük, hogy a monetáris politika és a makroprudenciális eszköztár kiváló kiegészítői egymásnak, de semmi több, így az egyetlen reményt keltő esély egy egységes modell kidolgozása.

Wolfgang Münchau (49) a Financial Times társszerkesztője, az európai gazdasággal foglalkozó rovat vezetője. Feleségével, Susanne Mundschenk közgazdásszal együtt üzemeltetik a eurointelligence.com oldalt, ami a befektetők, akadémikusok és döntéshozók számára kínál napi szintű elemzést az eurózónáról. A Wincott Young pénzügyi újságíró díját 1989-ben nyerte el.