Provokatív állítás volt Nagy Katalintól a XVIII. században, amikor Oroszországot európai erőnek jelölte meg. A későbbi szóhasználatban is Európa a modernitás szinonimája volt, ami egyúttal normát is jelentett, az elmaradott országrészek felzárkóztatásának igényét. A kormány legfrissebb kultúrpolitikai doktrínájában viszont az országot kifejezetten „nem európai hatalomként" jelölik meg.

A modern Oroszország I. Péterrel kezdődik, s ettől kezdve kezdett megerősödni a tévhit, hogy az ország társadalma, kultúrája és politikája arra az elkötelezettségre épül, melynek célja a teljes felzárkózáshoz szükséges átmenet. Valójában ez sosem volt része az orosz világnak.

A mítosz továbbélésében kulcsszerepet játszott az elit és a nép közt tátongó szakadék, ami leginkább a szovjet időkben volt élesen látható. Az állami dominancia forrását épp a modernitáshoz való kapcsolata adta (másképp fogalmazva az elitek missziója), a felzárkózásban betöltött szerepére támaszkodva határozhatta meg az erőforrások használatát. Ez a társadalmon belüli tagozódás viszont mára végképp megszűnt. Az utolsó kísérlet ennek felélesztésére a kilencvenes évek, illetve az azt követő évtized neoliberális hulláma volt.

Napjaink orosz vezetése abban évszázadok óta elsőnek tekinthető, hogy nem vár el a lakosságtól semmit, ami nem önmaga. Nem várják el a morálisabb, felvilágosultabb, modernebb európai magatartást, sem a kommunista erkölcsöt, vagy a proletár tudatosságot.

Az ország többé nem átalakuló egység. Az aktuális propaganda szerint minden úgy van jól, ahogy van. Ezzel megakadályozzák egy egészséges demokrácia kialakulását, miközben saját legitimitásukat is aláássák, ami természetesen egy átlag orosz számára még csak fel sem tűnhet. Ha nincs célja a vezetésnek az ország fejlesztésére, akkor nem is vezetik azt! E felismerés elkendőzésére áll most a világ előtt a krími konfliktus

Igor Fedyukin a moszkvai Higher School of Economics történész docense, akinek szakterülete a korai XVIII. századi orosz történelem és az oktatás fejlődése. Az Orosz Föderáció Oktatási és Tudományos Minisztériumának miniszterhelyettesi pozícióját töltötte be 2012-2013-ban.