Bár a jövedelmi egyenlőtlenség került a politikai-gazdasági retorika középpontjába az elmúlt hónapokban, a számok épp az ellenkezőjét igazolják: globális viszonylatban az elmúlt 20 év során jelentősen csökkentek a különbségek.

A Világbank tanácsadója, Christoph Lakner és a Luxembourg Income Study Center kutatója, Branko Milanovic azt is kimutatták, hogy a kínai és indiai felzárkózás a valaha volt legegalitáriusabb fejlődéstörténetek közé tartoznak.

A következtetések nem arra szolgálnak, hogy a kevésbé szerencsés emberek megsegítéséért való fáradozásokat leállítsák, csupán a fókuszt kell áthelyezni. A bevándorlással és a szabad kereskedelemmel kapcsolatos szabályok gyakran segítenek a nemzetközi, vagy akár globális folyamatok konszolidálásában, miközben helyi szinten növelik az egyenlőtlenséget.

A nemzetközi kereskedelem révén a fejlődő országok sikerrel szorították vissza a belső szegénységet, amire főként Kína és a többi exportorientált állam ad kiváló példát. Sok közgazdász állásfoglalásával szemben a kutatók azt is adatokkal bizonyítják, hogy a kínai export mélyen tartotta egyes területeken az amerikai középosztály bérezését. Az alacsonyképzettségű munkások beáramlása ugyancsak negatívan hatott az amerikai bérekre - igazolja elemzésében George Borjas, a Harvard közgazdásza.

Azaz miközben Amerikában a jövedelemi egyenlőtlenséghez, addig globális szinten a jövedelmi lehetőségek növeléséhez és egyúttal kiegyensúlyozásához járult hozzá.

Az Occupy Wall Street mozgalom üzenete mindennek fényében és kissé szofisztikáltabban így szólna: „Bár rendkívül komoly gazdasági jellegű kihívásokkal nézünk szembe, de olyan korban élünk, amikor a világ egy nagyfokú kiegyenlítődés zajlik." Bár ebben a formájában egy sokkal kevésbé szlogenszerű mondatot kapunk, de sokkal közelebb járunk általa az igazsághoz.
Ha a belpolitikai döntéshozók képtelenek a jövedelemi egyenlőség terén előre lépni, lehetséges, hogy nem is a kapitalizmussal, hanem intézményeink merevségével van a gond. A helyes iránya a közgazdaságtannak, ami a jólét maximalizálása mellett kötelezi el magát, és kevesebbet aggódik a belső egyenlőtlenségeken.

Tyler Cowen a George Mason Egyetem közgazdász professzora.