Ebben a helyzetben nincs korrekt válasz. Az elsődleges kérdés, hogy mit tegyen az autó. Ám ennél is fontosabb problémát jelent talán, hogy ki választhatja meg az autó útját ilyen esetekben. Másképp fogalmazva, kinek van jogalapja ahhoz, hogy morális kérdésekben központi döntést hozzon.
Az egyik lehetséges válasz a tervezőkre hárítja a felelősséget. Ez azonban csak akkor lehet helyes megoldás, ha birtokukban van a helyes válasz - ez a feltevés kétségkívül nem állja meg a helyét. Aligha lehet olyan tételt kidolgozni, ami alapján minden esetben a gyermek, vagy az utas(ok) halála egyértelműen legjobb megoldás lesz.
Ahhoz azonban, hogy a válaszadás jogát személyes feladattá tegyük, fel kell készíteni az egyszerű állampolgárokat, hogy személyes döntésükkel életük végéig együtt tudjanak élni, lelkiismeretük előtt el tudjanak vele számolni. Az életbevágó problémák komplex, morális kezelése terén talán az orvosok rendelkeznek a legszéleskörűbb élményekkel. A megoldás ráadásul itt is egyéni választás eredménye - például, amikor a beteg a kemoterápiáról dönt.
Egy friss felmérés alapján vélelmezhetjük, hogy a tervezők sem megbízható, sem etikus megoldást nem táplálnának a vezérlő egységekbe. A legfontosabb tétel, ami elvárható ebben a kérdésben, hogy a dizájnerek és a mérnökök is realizálják morális felelősségi körük határait - akárcsak azt az orvosok teszik. Feladatuk, hogy megfelelően dolgozzák ki a teret az egyéni szerepvállaláshoz.
Jason Millar mérnök, filozófus, a kanadai Kingstonban található Queen's Egyetem Filozófia Tanszékének doktorandusza.