A kutató az Iszlám Állam szervezetet bemutatva emlékeztetett: miután 2003-ban az Egyesült Államok megtámadta Irakot, felkelés alakult ki "az amerikai megszállás ellen", és megjelent egy főként külföldi önkéntesekből álló dzsihadista csoport, amely később az al-Kaida részévé nyilvánította magát Mezopotámiai al-Kaida néven. Ez a szervezet aztán több más dzsihadista csoportot is magába olvasztva felvette az Iraki Iszlám Állam nevet. 2008-2009-re a szervezet a megszűnés szélére került az amerikai és az iraki hadsereg közös erőfeszítéseinek eredményeként, mindössze néhány száz tagja maradt - mondta.

2011 elején kitört a szíriai forradalom, és a megmaradt dzsihadisták Irakból átmentek Szíriába, "mert ott könnyebb volt harcolni". Itt újjászerveződhetett a csoport, új tagokat toboroztak, új forrásokhoz jutottak, és ekkor ismét megváltoztatták a nevüket, ezúttal Iraki és Levantei Iszlám Államra (ILIÁ) , kifejezve, hogy már nemcsak Irakban, hanem Szíria területén is harcolnak - magyarázta.

Mint mondta, azzal párhuzamosan, hogy a szervezet megerősödött, Irakban megint romlott a biztonsági helyzet, ugyanis az Egyesült Államok kivonult, az iraki kormány pedig sokat üldözte, diszkriminálta a szunnita lakosságot, így ismét lett "működési tere" a szunniták által támogatott ILIÁ-nak. Ezért - miközben a szíriai pozícióit is megtartotta - elkezdett visszaszivárogni Irakba, és egyre terjeszkedve Nyugat-Irak és Kelet-Szíria jelentős területeit vonta az ellenőrzése alá, és ezek a részek ma már összefüggő területet alkotnak - mutatott rá. Hozzátette: ekkor változtatta a szervezet a nevét Iszlám Államra (IÁ).
Az elemző szerint az IÁ ereje abból fakad, hogy egyrészt gyenge az iraki állam (kétséges, hogy a szervezet képes lenne-e bármilyen eredményt elérni például az erősebb államszervezetű Törökországban, Jordániában, Szaúd-Arábiában vagy Egyiptomban). Másrészt ahhoz képest, hogy egyfajta gerillaszervezetről vagy félkatonai szervezetről van szó, viszonylag jól szervezett, megfelelően finanszírozott - vélekedett.

Kiemelte: az IÁ terjeszkedésének az a korlátja, hogy brutális akcióival mindenkit önmaga ellen hangolt, ezért nem valószínű, hogy a szunnita területeken kívül támogatná a lakosság. Irak síita részein éppen azért lenne nehéz előrenyomulniuk, mert ott a hatalom mellett a lakosság is ellenük van.

Wagner Péter azt mondta: ugyanakkor nem biztos, hogy a további terjeszkedés lenne az elsődleges célja az IÁ-nak, mivel már így is hatalmas területeket tart az irányítása alatt, ezért most inkább a hatalma konszolidálása lehet fontos. Nyilvánvalóan növelni akarja a befolyását Irakban, de hogy hosszú távon mennyire lesz sikeres az országban, nagy mértékben függ attól, mennyire támogatják a szunniták a jövőben az IÁ-t - tette hozzá.

A kutató hangsúlyozta: az iraki hadsereg nem képes megállítani az IÁ-t, egyszerűen nincs olyan állapotban. Az iraki kormányzat egyelőre legfeljebb csak a síita területeket tudja megvédeni - közölte. Úgy fogalmazott: "Ahol a politikai vezetés gyenge, legitimitása kérdéses, ott általában a hadsereg sem tud hatékonyan működni." Az iraki kormányzatban jobbára a síiták képviseltetik magukat, akik a saját eszközükként használták a hadsereget, ezért a szunniták megszállóknak tartották az iraki hadsereget, nem pedig olyan fegyveres erőnek, amely az ő védelmüket is szolgálja - fűzte hozzá.

Wagner Péter szerint a helyzet rendezésére biztosan nem várható olyan művelet, mint korábban, amikor az Egyesült Államoknak sok katonája volt Irakban. Annál többre, ami jelenleg is megfigyelhető, vagyis hogy "amerikai gépek bombázzák a terroristákat és humanitárius segélyeket dobnak le, vagy próbálnak evakuálni embereket", nem nagyon lehet számítani, legfeljebb kiképzők érkezhetnek még a kurd területekre, és fegyvereket is hozhatnak nekik - mondta. Sokféle eszköz elképzelhető szerinte, de a konkrét katonai beavatkozásra szinte nincs esély, mert az Egyesült Államokon kívül más ország katonai képességei ezt nem igazán teszik lehetővé, és "nincs sehol politikai akarat - még Washingtonban sem -, hogy katonákat küldjenek oda".