Hatalmas zűröket okozhat a devizahitelesek pontos kompenzációs összegének gyors, szűk két hónapra beszorított kiszámítása, különösen ott, ahol 8-10 éves szerződéseket és havi számlakivonatokat kell(ene) előásni a változó minőségű, sokszor átalakított pénzintézeti hagyományos és digitális archívumok mélyéről.
Pár éve az egyik magyar nagybank helyi fiókjához beállított egy vidéki kisváros jegyzője, hogy a település közel évtizedes bankbetétjét visszaváltsa. A hosszú távra tervezett befektetéssel csak az volt a probléma, hogy a hitelintézeti informatikai rendszert az eltelt évek alatt két újabbra cserélték le! A banki IT-osztályt kérték az adatok pontosítására, hiszen több mint 40 millió forintról volt szó! Csakhogy hiába akadtak rá nagy nehezen a rég elfelejtett szoftverkörnyezet akkori mentésére, egyszerűen annyira régi volt a tranzakció, hogy az adatbázisból nem lehetett megtudni: valóban megtörtént-e a vásárlás. Hiába lobogtatta a jegyző a papíralapú igazolást a vételről. Persze végül lett kifizetés a pereskedés elkerülése végett, de hogy azután azt a hitelintézeti elektronikus könyvelésbe hogyan és főleg milyen jogcímen vitték fel, informátorunk nem tudta megmondani.
A név nélkül nyilatkozó IT-szakember f...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/34 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!