Pár éve az egyik magyar nagybank helyi fiókjához beállított egy vidéki kisváros jegyzője, hogy a település közel évtizedes bankbetétjét visszaváltsa. A hosszú távra tervezett befektetéssel csak az volt a probléma, hogy a hitelintézeti informatikai rendszert az eltelt évek alatt két újabbra cserélték le! A banki IT-osztályt kérték az adatok pontosítására, hiszen több mint 40 millió forintról volt szó! Csakhogy hiába akadtak rá nagy nehezen a rég elfelejtett szoftverkörnyezet akkori mentésére, egyszerűen annyira régi volt a tranzakció, hogy az adatbázisból nem lehetett megtudni: valóban megtörtént-e a vásárlás. Hiába lobogtatta a jegyző a papíralapú igazolást a vételről. Persze végül lett kifizetés a pereskedés elkerülése végett, de hogy azután azt a hitelintézeti elektronikus könyvelésbe hogyan és főleg milyen jogcímen vitték fel, informátorunk nem tudta megmondani.

A név nélkül nyilatkozó IT-szakember fontos középvezető volt a nagybanknál, kritikus rendszerek fejlesztését, bevezetését is koordinálta. Az előbbi történet pedig rámutat arra, hogy a historikus adatok előbányászása nem magától értetődő tevékenység, még a pénzintézeteknél sem. El lehet képzelni, mi történhet, amikor több százezer szerződéshez kapcsolódóan kell alapos, hiteles adatbányászatot folytatni. Márpedig most erre is fel kell készülni a devizahiteles rendezés során. Panaszkodik is forrásunk, szerinte szakmailag több sebből vérzik a Kúria döntése nyomán kialakult helyzet. „A jogszabályalkotók nem szokták figyelembe venni a realitásokat, korábban sem tették. Rengeteget kínlódunk más esetekben is, mint a dematerializált értékpapírok bevezetése volt anno. Összeraktuk az adatbázist úgy, ahogyan tudtuk, és ha valaki később reklamált, papírokkal igazolta az egyenlegét, akkor a rossz adatokat valahogyan kigereblyéztük végül" - meséli a laikusok számára döbbenetes történetet.

Egy másik óriáscégnél dolgozó informatikai középvezető is megerősíti: „A jogszabályalkotók magasról tesznek rá, hogy egy-egy változást mennyi idő alatt lehet nyomon követni a banki vagy más informatikai rendszerekben és a végfelhasználói gépeken. Ilyen volt például a tranzakciós adó, az elektronikus pénztárgépek bevezetése, a telekomadó és a többi." A név nélkül nyilatkozó profi IT-s hozzáteszi: jó esetben is csak pár hónapot hagynak a háttérrendszerek jogszabályokhoz való igazítására, holott egy komolyabb banküzemben - egy tisztességesen lefolytatott projekt esetén - mindez legalább 3-6 hónapot igényel. Ennyi idő soha sincs rá, és akkor persze jön a kapkodás.

Valóban előfordulhat, hogy a hitelintézetünk nem lesz képes visszakeresni a számlatörténetet?

A választ a Figyelő 2014/34-ik, csütrötöktől kapható számában találja, vagy előfizetői hozzáféréssel megtalálja a friss lap cikkei közt.