Franciaország egyszerűen nem gyárthat Mistral csatahajókat Oroszország számára - kezdi vádlevelét Nicolas Tenzer a Le Monde-ban. Ez voltaképp annyit jelent, mintha 1936-ban, vagy 38-ban a náci Németországnak készítettek volna ágyúkat. Amerika és a NATO együtt gyakorolnak nyomást, hogy az 1,6 milliárd dolláros üzletet módosítsa Hollande, aki mégis októberre tervezi az első hajó átadását.
François Hollande orosz-politikájával teljesen szemben áll a tény, hogy hadihajókat ad el az ország az oroszoknak. Az elnök 2012 májusi megválasztása óta képviseli álláspontját, azt nem az ukrán krízis radikalizálta. Most mégis nyitottnak mutatkozik és csak a második hajó rendelkezésre bocsátását teszi függővé a további orosz lépésektől.
Egyesek azt állítják, hogy a meglévő szerződés betűi kötik a franciákat és így nem mérlegelés tárgya a teljesítés. Ebből kiindulva valós aggály lenne, hogy az állam hitelessége forog kockán, ám a partner eközben sorozatosan sérti meg a nemzetközi jogot. Ráadásul a fegyverkezési szerződések mindig is rendkívüli eseteket jelentenek.
Ugyanők azzal is érvelnek, hogy a munkások fizetésének biztosítását és a hajóipar érdekeit kell figyelem előtt tartani. Azzal tehát nem törődnek, hogy akár a francia flotta kötelékébe is be lehetett volna léptetni a Mistralokat, vagy más országoknak eladni azokat - lehetőleg NATO-tagoknak.
A harmadik fő érvük, hogy ha a szankciók terhe alól az amerikaiak, a britek és a németek is láthatóan megpróbálják kihúzni magukat, akkor Franciaország is tehet hasonlóan. Addig rendben van, hogy a szankciók hatásaiban a politikai tömb országainak osztozniuk kell, méghozzá a lehető legegyenlőbben, de eközben szükség van követhető, modellértékű döntésekre is. Európában mindenképpen egységes frontot kell létrehozni - az Unió kollektív hitelessége, méltósága és fellépésének sikeressége a tét. Ez még akkor is igaz, ha a harcászati eszközök nemzetközi kereskedelmében az amerikaiak és a franciák között éles a verseny, s az nem is volt mindig teljesen fair.
A Kreml politikája jelenti Európára nézve a legnagyobb biztonsági fenyegetést, így Franciaországnak és egész Európának egybehangzóan kell megálljt parancsolnia. Akár csak a szovjet időkben, most is teljes tilalmat kell bevezetni Oroszországgal szemben a fegyverkereskedelem terén.
Nicolas Tenzer a francia Le Banquet kiadvány igazgatója. A francia külpolitikáról szóló legutóbbi könyve Quand la France disparąt du monde (Amikor Franciaország eltűnt a térképről) címmel jelent meg 2008-ban.