Az egyetemi tananyagok sem felelnek meg a korszerű közgazdasági oktatásnak, amivel maguk a hallgatók is sokszor tisztában vannak. Az elégedetlenségi hullám 2000-ben Párizsban egy „posztautista gazdasági megmozdulással" született, s a világon végigsöpörve fejezte ki, hogy a tankönyvek matematika-központú felfogása nem reflektál a valóságra.

A kezdeti halovány eredmények után a gazdasági válság új lendületet adott a kezdeményezésnek. Olyan nevek támogatását nyerték el, mint James Galbraith amerikai közgazdász (John Kenneth Galbraith fia), valamint Ha-Joon Chang brit tudós, a 23 dolog, amit nem mondtak el Neked a kapitalizmusról (23 Things They Don't Tell You about Capitalism) című könyv szerzője.

Egy áprilisban közzé tett kiáltvány a gazdaságtörténeti aspektus mellett a posztkeynesiánus, a marxista és az osztrák iskola beépítésével szeretné felfrissíteni a tananyagot. Szerintük nem lenne szabad, hogy a közgazdaságtant elválasszák a pszichológiától, a politikától, a történelemtől, filozófiától és így tovább. Miként is lehetne az egyenlőtlenségről, a tisztességes versenyről, vagy a környezeti károk gazdasági következményeiről tanulni pusztán matematikai alapokon?!

A háttérben meghúzódó üzenet, hogy maga a mainstream közgazdaságtan is lényegében egy ideológia - a szabad piac ideológiája. Eszköztára és feltételezései (például a szereplők racionalitása) meghatározzák, pontosabban lehatárolják a vizsgálat tárgyát.

A pénzügyi oligarchia érdekeihez igazított elméletek helyett olyan tudásra van szüksége a hallgatóknak, ami lehetővé teszi a hatalmi struktúrák elemzését is. S bár a hangjukat hallató fenti csoportoknak igazuk van, a tudomány főáramát mégsem tudták eddig megtörni. Ennek oka egyrészt a képzési rend intézményi beágyazottsága. Így kerülhet sor arra, hogy a klasszikusokat Smith-től Veblenig kihagyják a tananyagból. A kutatási támogatásokat az akadémiai kiadványokban megjelent cikkek alapján osztják, s a szekesztők még mindig a neoklasszikus „igazságokat" helyezik előtérbe.

A tananyagreformok legfontosabb üzenete az kell, hogy legyen, hogy a közgazdaságtan nem olyan tudomány, mint a fizika, s hogy előzményei sokkal régebbiek, mint azt a jelenlegi tankönyvek sugallják. Ezt bizonyítja Tomáš Sedláček cseh közgazdász bestsellerében, A jó és a rossz közgazdaságtanában bemutatva, hogy már a sumér eposzok is közvetlen gazdálkodási kézikönyvként szolgáltak.

Robert Skidelsky, orosz származású brit gazdaságtörténész, a Warwick University professor emeritusa. Számos gazdaságtörténeti munkája közül kiemelkedik háromkötetes Keynes életrajza, amely a legátfogóbb ismertetése az angol közgazdász életének és munkásságának. Politikai karrierjét a brit Munkáspártban kezdte, majd később kivált a pártból és többedmagával megalapította a Szociáldemokrata Pártot. A kilencvenes évek elejétől a brit felsőház tagja, 1992-től a konzervatívok soraiban foglal helyet. Az ellenzékben lévő tory frakciót vezette, míg össze nem különbözött a pártvezetőséggel az 1999-es koszovói bombázások ügyében, és átült a függetlenek közé. Skidelsky a Brit Tudományos Akadémia történelem és közgazdaságtan szekcióinak tagja.