Jennifer Lawrence legyőzte a reklámadót, de még a NATO–orosz háborút is háttérbe szorította. Hogy mi? Mindjárt elmagyarázom.
Mint rendesen, most hétfőn is összeült a szerkesztőség, hogy átbeszéljük, miről szóljon e helyt a publicisztika. Sorra vettük a témákat. „Matolcsyék nejlonpénzt is bevezethetnének, olyat, mint a románoknál a lej” – dobta be kollégánk. „Igen, de mi többet lehetne erről írni?” – zárta rövidre másvalaki a témát. Rendben, továbbléptünk. „Donald Tusk lényegében háborúba szólította a NATO-t az oroszok ellen, ezzel azért foglalkozni kellene” – törte meg egyikünk a csendet. Némi hallgatás után jött a válasz: „Ühüm, igen, ez már elég súlyos, Tusk ráadásul az Európai Tanács elnöke lett, úgyhogy komolyan kell venni, amit mond. Mi van még?”
A nyártól kissé eltompult újságírók tétován meredtek maguk elé. „Van még ez a reklámadó, amivel lehet, hogy nemcsak a médiacégekkel szúrnak ki, hanem a sportvállalkozásoknak is fizetniük kell. Pengethet a Fradi meg Ecclestone.” Erre már tempósabb ...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/36 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!