Skócia e hónapban a függetlenségéről döntő referendumra készül, erre pedig Nagy-Britanniának és Európának is forgatókönyvet kell kidolgoznia. A politikai kockázat egyértelmű: forradalmasíthatja a brit és kontinentális alkotmányos hagyományt, s ezzel teret nyithat egyéb szeparációs törekvéseknek Katalóniától Észak-Olaszországig. Ellenben a gazdasági következmények sokkal bizonytalanabbak.

A Skócián belül zajló vita központi kérdése jelenleg a pénz, pontosabban a font használata. Lehetőségük van-e egyáltalán választani, és érdekükben áll-e a font megőrzése? Érdekes módon a nacionalista álláspont a font mellett érvel, ám a diskurzust ellensúlyozza, hogy Alex Salmond, skót miniszter valutauniós javaslatát George Osborne brit pénzügyminiszter nyíltan visszautasította.

A probléma kicsiben mutatja meg az eurózóna dilemmáját is. Közös valuta egységes monetáris felügyelet nélkül és az eltérő gazdasági adottságok révén csak súlyos konfliktusokkal járó beavatkozások mellett működtethető.
Az eltérő érdekek közti ütközéshez pedig már most is adottak a keretek. Angliának monetáris szigorításra van szüksége (részben az elszálló londoni lakásárak miatt), ami a térség többi részén viszont gazdasági visszaeséssel bosszulná meg magát, elodázva a felzárkózást. Ráadásul London jelentős többletet ért el a folyó-fizetési mérlegben (a GDP 8 százaléka), ami deflációs nyomással fenyeget, miközben a többi régió az iparosodott országok között a legmagasabb külső hiányt halmozta föl.

Adam Smith klasszikus műve (A nemzetek gazdagsága, 1776) is azt a meggyőződést tükrözi, hogy a londoni kereskedők érdekei olykor fölülírják a brit kereskedelempolitikát, avagy nem minden jó a briteknek, ami jó Londonnak. Erre a félelemre alapozva a skótoknak számba kell venniük az alternatív megoldásokat is.

Ronald MacDonald skót közgazdász egy önálló fizetőeszköz bevezetését szorgalmazza. Amolyan petro-, avagy benzinvaluta bevezetését javasolja, aminek fedezete az Északi-tengerben található gáz- és olajvagyon lenne. A húzás áthelyezné a gazdaságon belül a hangsúlyt a nyersanyaggal kapcsolatos tevékenységekre, ami csökkentené Skócia versenyképességét.

A válság alatt tapasztalt anomáliák a kis országok (Svájc, Norvégia) esetében azzal a tanulsággal jártak, hogy egy nagyobb és biztosabb valuta árfolyamához kötve biztonságosabbá vált fizetőeszközük értéke. Skócia, mint eurózóna tag? Ezen is érdemes elgondolkodni!

Harold James (1956-) a Princeton Egyetem történelem és nemzetközi kapcsolatok professzora, a Center for International Governance Innovation vezető kutatója, mindezek mellett a firenzei Európai Egyetemi Intézeten oktat történelmet. Szakterülete a német gazdaság és a globalizáció. Fő műveinek címe: The Creation and Destruction of Value: The Globalization Cycle; Krupp: A History of the Legendary German Firm; Making the European Monetary Union.