Szakértők és cégvezetők is úgy számolnak, hogy lehetnek fennakadások az orosz gázimportunkban. A tározók feltöltése a tavalyinál jobban áll, de a korábbi években, az állami tulajdonszerzés előtt, több tartalékunk volt.

A környező országokéhoz képest így is sokkal kedvezőbb a hazai helyzet.

KI IS KELL SZEDNI
Amivel gond lehet, az a kitárolás, a tározókból ugyanis nem lehet mindig igény szerinti mennyiséget kinyerni. Az elméleti maximum jelenleg durván napi 73 millió köbméter, ez azonban csak akkor működik, ha a tározókban kellően sok gáz van. Amennyiben ugyanis csökken a nyomás, az adott idő alatt kinyerhető mennyiség is kevesebb lesz. Ha tehát tartósan a tartalékokból kell kielégíteni a hazai igényeket, akkor eljöhet a pillanat, amikor már nem tudnak elég gázt biztosítani a tárolócégek, és emiatt korlátozni kell a fogyasztást.

Ha erre sor kerül, természetesen ezúttal is az ipari felhasználókon csattanhat az ostor, a törvényi szabályozás szerint ugyanis - hiába fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban már sokan kritikát - először mindig a nagyfogyasztóknál vezetnek be korlátozást. Első körben elvileg a gázzal működő erőműveket kellene átállítani a némileg drágább olajra. Ezzel csak az a gond, hogy a hazai gázos erőművek az idén eddig sem nagyon termeltek, mert olcsóbb volt importálni az áramot, mint amennyiért az ilyen egységekben előállítják. Azaz, ha eljutunk a korlátozásokig, igen gyorsan a legnagyobb felhasználónak számító termelő cégekre is sor kerül. Ennek viszont - a vállalatok felkészültsége ellenére is - durva következményei lehetnek. A BorsodChemnél például a cég teljes termelésének leállása napi 2-3 millió eurós bevételkiesést okozna, de 30 millió forintot bukna naponta a Tondach is, a Suzukinál pedig napi 850 darabos kiesést jelentene, ha 2009-hez hasonlóan ismét le kellene állítani az autógyártást. Összességében szakértők szerint egy az ipari fogyasztókra vonatkozó komolyabb korlátozás néhány hét alatt a teljes idei GDP-növekedést elvihetné.