Még a saját véleményemet is mások mondták meg

Orosz Bálint
2014-09-18 06:10
Mindig is makacs voltam. Megkérdőjeleztem mindent, ami szembejött. Jobban akartam tudni mindent mindenkinél, és amit nem lehetett kipróbálni, én arra vágytam. Bár ezt a tulajdonságot a poroszos oktatási rendszer majdnem sikeresen kiirtotta belőlem - talán a távolságtartásom az irodalommal, művészetekkel, történelemmel szemben ezért is alakult ki. Bármikor más véleményem volt egy versről, festményről, történelmi eseményről, ami nem egyezett a tankönyvekben leírtakkal, „nem feleltem meg". Megmondták, mi lehet a véleményem. Én pedig elfogadtam, hogy ilyen az élet, „fel kell nőni". Meg voltam győződve arról, hogy az egyetem után egy jó nevű multicégnél dolgozom. Öt év múlva kocsi, 10 év múlva lakás (plusz hitel is hozzá persze), és a megadott feladatokat pontosan, az utasításoknak megfelelően végzem majd, ahogy azt elvárják tőlem, és ahogy ezt az iskolában tanultam. Ha akkor és ott megkérdezik tőlem, hogy mit gondolok az innovációról, talán visszakérdezek: „Elnézését kérem, feltenné még egyszer a kérdést?"
SZABADSÁGÉRZET
Közel tíz éve ezt a mentalitást tudatosan próbálom kiirtani mind magamból, mind a velem egy csapatban dolgozókból, több-kevesebb sikerrel. Próbáljuk az innovációt megérteni, mélységében feltárni, és kitalálni mindazt, hogyan tudjuk a mindennapi folyamatainkba visszavezetni.
Időközben kialakult a véleményünk is az innovációról. Számunkra az egy olyan (sikeres) lépés, amelyet a személy/csapat önmaga tesz meg, illetve úgy és anélkül, hogy arra korábban látott volna bármilyen egészen konkrét iránymutatást. Újítás lehet tehát egy tanuló számára, amikor megold egy egyenletet úgy, ahogy még nem tanították neki. Ugyanez igaz egy új receptre, amit magunktól fejlesztünk ki. Megítélésem szerint ugyanakkor nem innováció például új gyártósorok, vállalatirányítási rendszerek bevezetése vagy piaci szabványok implementálása - melyeket egyes nagy piaci szereplők oly szívesen pozic...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/38 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!