A gazdaságpolitika egyik alapkérdése, hogy milyen eszközök alkalmazásával lehet a leginkább javítani a vállalatok teljesítményét.
A nemzetközi szakmai konszenzus a jogi-szabályozási és gazdasági környezet szerepét tekinti döntőnek, a közvetlen fejlesztési eszközöknek kiegészítő hatást tulajdonít. Az Európai Unió versenyszabályozása általánosan tiltja a vállalatok állami támogatását, csak speciális, indokolt esetekben engedi meg annak alkalmazását. A hazai gazdaságpolitika az elmúlt 14 évben az ajánlásoktól és a nemzetközi trendektől eltérően kiemelkedően sokat fordított cégek közvetlen állami szubvencionálására.
Magyarország 2000 és 2011 között a GDP 1,25 százalékát költötte erre az ipari és kereskedelmi szektorban, miközben az unió átlaga 0,46 százalék volt. Vagyis ebben az időszakban évente a GDP 0,8 százalékának megfelelő összeggel (1. ábra), jóval több mint 200 milliárd forinttal többet fordítottunk közvetlen gazdaságfejlesztésre, mint az EU-s középérték. Az így számított többletkiadás 2000 óta meghaladja a 3000 milliárd forintot.