Nihil - ezzel az egy szóval jellemezhető a válság kitörése óta eltelt hat év, ami a nagyobb értékű irodák, szállodák vagy kiskereskedelmi ingatlanok piacát illeti. Ám a lakásszektor utóbbi hónapokban megfigyelhető élénkülésével szinte egy időben az egymilliárd forint feletti ártartományban is megmozdult valami. Hatalmas külföldi alapok kezdtek körülnézni és időnként vásárolgatni a fővárosban.
A külföldi nagybefektetők a relatíve olcsón kínált különlegességeket keresik, olyan épületeket, amelyek Budapest világörökségi védettségű részeihez méltó egyedi elhelyezkedéssel és paraméterekkel dicsekednek. Az érdeklődők húztak egy képzeletbeli piros vonalat, valahol a 4-es, 6-os villamos vonala mentén, és az attól befelé eső, belvárosi helyszíneket keresik. Így hiába győzködi valaki mondjuk a Magyar Újságírók Szövetsége egykori székházának előnyeiről a lehetséges befektetőt, hiszen az jóval a Nagykörúton túl van, az Andrássy út és a Bajza utca sarkán.

Első közelítésben a szakma csak áll és néz, persze nem véletlenül. A cseh Orco nagyon megégette magát a válság környékén átadott, egyfajta luxusplázának szánt Váci1-gyel - ebben az épületben működött korábban az értéktőzsde -, valamint a Divatcsarnok épületével. A mai napig nehézkesen indul be ezek hasznosítása - mondja Illy Péter. Az ehhez hasonló, komplex ingatlanfejlesztésekhez kapcsolódó tanácsadással és projekt-előkészítéssel foglalkozó szakember azonban rögtön hozzáteszi: az utóbbi hónapokban igenis megmozdult valami. No persze nem az üres telkeket keresik, amelyekre tömegigényeket kielégítő kocka irodaházakat vagy modern szállókat, bevásárlóegységeket húznának fel, hanem a különlegeset. Nem kellenek a bontandó vagy alaposan felújítandó, jellegtelen 70-es, 80-as vagy 90-es évekbeli irodaházak, komplexumok sem. Legfeljebb akkor, ha nagyon nyomott az ár, és igazán kiemelt az elhelyezkedés.
Az egykori palotákat ugyanakkor egyre többen nézegetik.

Az elemzés további részletei a Figyelő 2014/39-ik számában olvashatók el.