Az atlantista irányvonal háttérbe szorulásaként élik meg a külügyi tárcánál, hogy Szijjártó Péter követi Navracsics Tibort a külügyminiszterek sorában. Több mint szembetűnő ugyanis a két politikus felfogása a magyar küldiplomácia feladatait illetően. Navracsics Tibor nem oly rég, idén augusztus végén még így foglalta össze a programot a külképviseleti vezetők előtt: „bár a Külgazdasági és Külügyminisztérium neve és portfóliója megváltozott, a magyar külpolitika célja nem változtak". A távozó külügyminiszter szerint annak három alappontja továbbra is az euroatlanti elkötelezettség, a közép-európai szomszédságpolitika, valamint a nemzetpolitikai elkötelezettség.

A beszéd felépítése alapján az exminiszter egyáltalán nem tekintette egyenrangúnak az előbb említett célokkal a külgazdaságot. Arról mindössze annyit mondott: „úgy tűnik, a 21. század diplomáciája a külgazdaság diplomáciája lesz". Sokat elárul a szemléletbeli különbségekről, hogy még a kulturális diplomáciáról is előbb ejtett szót beszédében, mint a külgazdaságról.

MÁS VILÁG
A politikus válláról időközben lekerült a teher, többet nem kell értelmeznie a magyar küldiplomácia feladatait. Az uniós oktatási biztosi poszt elég távol helyezi őt a kétoldalú külügyi kapcsolatoktól. Ismerve a habitusát, ezt talán nem is bánja. Utóda, az erős politikai támogatással rendelkező, egyben nagyon ambiciózus Szijjártó Péter ugyanis gyökeresen mást vall az eredményes diplomáciáról, mint elődje.

Részletek a legfrissebb Figyelőben!