Az autózás erőltetése helyett egyre több városban ismerik fel, hogy az élhetőbb környezet üzletileg is megtérülő lehet.
Egyetlen évtized alatt az autósok háttérbe szorításával a világ egyik legveszélyesebbnek tartott metropolisából vált sok tekintetben követendő példává Kolumbia fővárosa. Több egymást követő elszánt és néha őrült öltetektől sem mentes polgármester elérte, hogy a fejlesztéseket szinte teljes egészében vonják el az útépítésektől, e helyett a tömegközlekedésre, járdákra, parkokra és bicikliutakra költsenek.
Bogotá lakosságának nagy része így közlekedik, csak a tehetős hangos kisebbség autózik. Úgy gondolták, inkább a kocsik kerülgessenek kátyúkat és pocsolyákat, miközben a gyalogosok jó minőségű járdán sétálnak, és a buszok az elkülönített sávokon suhannak.
A villamosszerű buszüzem ötlete eredetileg Brazíliából származik, de a kolumbiaiak tették világhíressé. Mivel metróra nem jutott pénz, először Transmilenio néven nemcsak gyors, hanem megbízható, tiszta és biztonságos, a város egészét feltáró buszrendszert építtettek, a villamosok árának töredékéért. Csupán 1,2 milliárd forintra jött ki ily módon egyetlen kilométer - miközben nálunk ennyiből egy villamospálya felújítását sem lehetne fedezni. Eközben a gondolkodást is átalakították: az autósokkal tudatosították, hogy a város mindenkié. Enrique Peñalosa korábbi polgármester azóta a városfejlesztési konferenciák sztárja lett, és egy T...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/40 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!