Élménynek, tapasztalatnak, szórakozásnak sem utolsó, de mindenekelőtt a kreatív gondolkodás serkentőjeként páratlan lehetőség a jövő mérnökei számára az alternatív hajtású járművek versenye.
Elfoglalják a helyüket a versenyautók a Lánchíd tövében, a Széchenyi téri rajtkockákon. Pattanásig feszülnek az idegek, amikor lendül a rajtot jelző nemzeti trikolór. A pilóták beletaposnak a gázba, meglódul a mezőny, de valami hiányzik az ilyenkor szokásos élményből. Se füst, se bömbölő motorzaj, mindössze tompa surrogás, zörgés, a virslivékony gumik szolid nyöszörgése hallik az ujjongó nézősereg buzdítása közepette. Így rajtolt el pár napja az immár negyedszerre megrendezett budapesti MVM Energia Futam király kategóriája, az épített elektromos versenyautók mezőnye. Ugyan gépkocsinak kinéző, szivar alakú, szolidan Forma-1-es aszfaltszaggatóra hasonlító gépeket is láthattunk az elszánt küzdelemben, de csalódott, aki óránként 200-250 kilométeres tempóra, félezer lóerős erőművekre készült.
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/40 számában.