Dollár kéne? Dollár, mennyi? A lakótársak által már jól ismert csengőhangot követően szinte biztosan ez a két kérdés hangzott el leggyakrabban a VII. kerületi társasházban az ezredforduló környékén. A papíron állítólag fogtechnikus líbiai „üzletember" ekkor már néhány éve Budapesten élt magyar feleségével, feldagadt arcú betegek és koronacserére váró páciensek helyett azonban legtöbbször más értelemben rossz arcú látogatók érkeztek hozzá, néha aktatáskával. Ráadásul jellemzően velük sem a „rendelőjében" találkozott, hanem az utcán, a parkolóban vagy a lépcsőházban.


A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/40 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!