Egyetlen évtized alatt az autósok háttérbe szorításával a világ egyik legveszélyesebbnek tartott városából vált sok tekintetben követendő példává Kolumbia fővárosa. Több egymást követő elszánt, és néha őrült öltetektől sem mentes polgármester elérte, hogy a fejlesztéseket szinte teljes egészében vonják el az útépítésektől, ehelyett a tömegközlekedésre, járdákra, parkokra és bicikli utakra költsenek. Bogota lakosságának nagy része így közlekedik, csak a tehetős hangos kisebbség autózik. Úgy gondolták, inkább az autók kerülgessenek kátyúkat és pocsolyákat, miközben a gyalogosok jó minőségű járdán sétálnak és a buszok az elkülönített sávokon suhannak.



A villamosszerű buszüzem ötlete eredetileg Brazíliából származik, de a kolumbiaiak tették világhíressé. Mivel metróra nem jutott pénz, először Transmilenio néven nemcsak gyors, hanem megbízható, tiszta és biztonságos, a város egészét feltáró buszrendszert építtettek, a villamosok árának töredékéért. Csupán 1,2 milliárd forintra jött ki ily módon egyetlen kilométer - miközben nálunk ennyiből egy villamos pálya felújítása sem lehetne fedezhető.



Eközben a gondolkodást is átalakították: az autósokkal tudatosították, hogy a város mindenkié. Enrique Peñalosa korábbi polgármester azóta a városfejlesztési konferenciák sztárja lett, és egy TED Talks előadásában a szükséges városvezetői koncepcióváltás jegyében úgy fogalmazott: egy 30 dolláros biciklin ülő polgár ugyanolyan értékes, mint egy 30 ezer dolláros autóban ülő, semmi nem indokolja, hogy az autósra nagyságrendekkel többet költsön a közösség. Egy másik interjúban kifejtette: nem az a város gazdag, ahol sokan autóznak, hanem az, ahol sokan választják a közösségi közlekedést.



A fenntartható városi szemléletre már csak azért is szükség van, mert a gyorsan növekvő ázsiai és afrikai metropoliszok még most épülnek, és nem kellene a nyugati, különösen amerikai hibákat lemásolni. A világ fél évszázad múlva legnagyobb városainak felét pedig még el sem kezdték felhúzni!

További részletek a Figyelőben!