Amerikában egy munkahét átlagosan 41 órás, ami 3-mal több, mint a briteknél - a különbség a németekkel, franciákkal, spanyolokkal összevetve még robosztusabb. Az amerikai munkavállalók 32 százaléka dolgozik heti 45 óránál is többet, míg a németeknél csupán 18, a franciáknál pedig mindössze 4 százalék.

Ez a különbség főként az elmúlt 3 évtized eredménye, pontosabban annak eredménye, hogy utóbbi országokban egyre csökkent az addig megközelítőleg azonos terhelés. Az USA-ban ugyanakkor minden 4. alkalmazott (pontosan 27 százalék) dolgozik éjjel 10 és reggel 6 között. Európában ez mindenhol sokkal alacsonyabb - a legközelebb még a britek járnak ehhez a maguk 19 százalékával. Az amerikaiaknak ráadásul 29 százaléka végez valamilyen munkát a hétvégén, ami szintén távol áll az európaiaktól.

A szerzők azt vizsgálták, hogy a munkaórák átlag fölötti mennyisége kapcsolatban van-e a népszerűtlen időpontbeli munkavégzéssel, vagy független attól. Amerikai, francia, német, holland, spanyol és brit naplóadatok alapján azt derítették ki, hogy azok az amerikaiak, akik hetente legalább 65 órát dolgoznak, hétvégén 44 százalékkal, éjszaka 37 százalékkal hajlamosabbak dolgozni. A tanulmány alapján ennek két fő oka lehet:

• Az alacsonyan képzett munkásokat súlyos jövedelmi egyenlőtlenségük arra sarkallja, hogy sokkal többet dolgozzanak azokban a műszakokban, amelyek nagy bérprémiumokat ígérnek.
• Mondhatnánk, hogy ez csupán kulturális sajátosság, ám a szerzők álláspontja szerint ez a válasz csak arra jó, ha valaki ki akarja kerülni a válaszkeresést.

Amennyiben a társadalmi tervező célja az éjszakai és hétvégi munkavégzés visszaszorítása, akkor olyan szabályokat lenne érdemes kialakítani, mint nemrégiben a boltok nyitva tartására vonatkozó regulációk.

Daniel S. Hamermesh a Texasi Egyetem Közgazdaságtudományi Alapítványának Sue Killam professzora, valamint a londoni Royal Holloway Egyetem közgazdaságtan tanára. A Yale-en doktorált, ezt követően előbb a Princeton, majd a Michigan oktatójaként dolgozott. Az Ökonometriai Társaság vezető kutatója.

Elena Stancanelli a Párizsi Közgazdaságtudományi Egyetem kutatója, valamint 2012 óta a „Centre d'Economie de la Sorbonne" tagja.