„Az ígéret szép szó...", tartja az ismert mondás. Azonban Hongkong polgárai az elmúlt 20 év során megtapasztalták, hogy az olyan, jól csengő ígéretek, mint például a „magas fokú önállóság" vagy a „fokozatosan megszülető nyugati típusú demokrácia" a valóságban sosem ilyen egyszerűek és szépek. A Kína által tett számtalan fogadalom be nem teljesülése viszonyuk elmérgesedéséhez vezetett.

A 7 millió lakosú volt brit gyarmat konfliktusa az anyaországgal 1997-ben kezdődött; ekkor került Hongkong újra a kommunista szuperhatalom irányítása alá. Kettejük politikai kapcsolatát Kína akkori első embere, Deng Xiaoping a hangzatos „Egy ország, két rendszer" mondatban foglalta össze. Ám Peking mindig is az 'egy ország' érdekeit tartotta szem előtt, semmint a 'két rendszerét'. Ebben a pattanásig feszült helyzetben a 2017-es hongkongi kormányzói jelöltválasztás központosításának ténye jelentette az utolsó cseppet a pohárban: szeptember vége óta több ezer, demokratikus jogaiért küzdő diák táborozik Hongkong utcáin. Szándékuk komolyságát jól mutatja, hogy szakértők egybehangzó véleménye szerint a Tienanmen téri történések óta nem fenyegette ilyen komoly veszély a Kínai Kommunista Párt döntéseinek kizárólagos hatalmát.

Az új törvény értelmében csak azok indulhatnak a 2017-ben esedékes kormányzóválasztáson, akiknek ezt a jogát egy 1200 tagú testület előzetesen jóváhagyja. A mozgalom ezzel szemben szabad kormányzóválasztást követel, de a pekingi vezetés lezártnak tekinti a kérdést. Az intézkedés természetesen homlokegyenest szembemegy a demokratikus nyitás ígéretével. S ezzel együtt ellentmond azoknak az optimista számításoknak is, melyek Kína gazdasági jólétének növekedésétől remélték a helyzet javulását. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a várakozások nem volt alaptalanok: számos olyan példát találunk arra, hogy egy ország, gazdaságának erősödésével párhuzamosan, egyre nyitottabbá és demokratikusabbá vált (Szingapúr, Dél-Korea). Azonban a Kína és Hongkong viszonyára vonatkozó előrejelzések sajnos túl derűlátónak bizonyultak: a jelenlegi elnök, Xi Jinping még elődeinél is szorosabban fogja a gyeplőt.

A hongkongiak azonban nem hajlandóak belenyugodni ebbe. Nem ez az első alkalom: 2004-ben egyszer már felemelték a szavukat a szabad kormányzóválasztás mellett, de a történések nem keltettek különösebb visszhangot a világsajtóban. Ezzel szemben a szeptember 22.-én elindult „esernyős mozgalom" (egyesek már forradalomként emlegetik) hatására már 64 szimpátiatüntetésre került sor világszerte. A napokban például Kína londoni nagykövetsége előtt 3000 tüntető gyűlt össze. Persze ez nem meglepő egy olyan kozmopolita város esetében, mint Hongkong. Múlt szerdán egy különleges figyelemfelhívó akciót szerveztek a város egyik legforgalmasabb üzleti negyedében: sárga plakátok tucatjait ragasztották a falakra, melyek különböző nyelveken, de ugyanazt az üzenetet hirdették: „Támogasd a hongkongi demokráciát!". Bár a mozgalom alapvetően békés, a fegyvertelen diákok által szervezett tüntetések feloszlatásakor a kínai vezetés nem riad vissza a könnygáz használatától sem.

Xi Jinping elnök helyzetét a fokozott nyilvánosság mellett saját pártján belüli vetélytársai is megnehezítik. Tisztában van vele, hogy a Kínai Kommunista Párt sürgős belső reformjai elkerülhetetlenek, ha véget akar vetni az országban évek óta húzódó társadalmi elégedetlenségnek. Ellenben a pillanatnyi helyzet alapján elmondhatjuk, hogy a kínai politikai rendszer átalakítása egy időre lekerült a napirendről. A szárazföldi lakosság elszigetelése érdekében például az anyaországban semmilyen, a Hongkongban történtekről szóló híradást nem közölnek. Az eseményekről a nyomtatott sajtó szintén csak nagyon szűkszavúan illetve negatív felhanggal tudósít: radikális aktivistáknak nevezi a tüntetőket, akik csak kárt tesznek a városban.

Ez a „burokban tartás" azonban egyáltalán nem garancia arra, hogy az esernyős mozgalom ne terjedne át Kínára is, sőt.
Mindezek ellenére Kína vezetése soha nem fogja nyíltan beismerni, hogy minden intézkedésével egy újabb akadályt gördít a demokratikus választások útjába. Az erre irányuló újságírói kérdésekre adandó válasz elől a „fokozatosság", a „lassú változások" és hasonló, semmitmondó frázisokkal tér ki. Bátran kijelenthetjük, hogy Hongkong készen áll a demokráciára; ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a szabad választások engedélyezése Kína világhatalmi pozíciójának szempontjából beláthatatlan következményekkel járna. S ezt az utcán kitartóan virrasztó, esernyőkkel tiltakozó hongkongi diákoknak is meg kell érteniük. Persze feltétel nélkül elfogadniuk semmiképpen nem szabad.