A terasz hívogató, a székek kényelmesek, a szeptember végi időjárás kegyes, a felszolgálás barátságos, figyelmes. Rendelt ételeink első fogásai a tapastál és a húsleves gazdagon, cérnametélttel. A tapastál padlizsánkrémje krémes, szerethető, a török paprikakrém friss íze leginkább a töltött paprika lisztes, cukros paradicsommártását idézi. A hamis franciás kifinomultságot sugalló Boursin valójában nem más, mint egy lágy, ízesített normandiai sajt márkaneve. A pita jól fogyasztható. Ugyan nem különösebben igényes, míves, de hát a tapasok sem azok. Ennek ellenére jólesnek. A húsleves gazdagon összetétel ezúttal is csak amolyan étlapi szólásmondásnak tekinthető. Néhány csirkemelldarabot, sárgarépa-karikát és négytojásos, ipari cérnametéltet takar. A leves jobb tésztát is megérdemelne.

Érkezik a vajban sült bécsi szelet, burgonya-madár (sic!) salátával. A hús frissen készült, ám a klopfolás még a maradék szaftosságot is kiverte belőle. A burgonyasaláta, ha már a bécsi, madársalátás Schnitzel a példakép, lehetne tényleg bécsies. Salátaburgonyából, ahogy az illik. A madársalátára öntött tökmagolaj intenzív íze szép, azonban e helyütt végképp feleslegesnek tűnik. Mindezek ellenére a rántott hús még az ebéd elfogadható fogása marad. A rizottó azonban már őszinte megdöbbenésre ad okot. Évekkel a rizottó lényegét végre széles körben tisztázó viták után ilyen ételt ezen a néven már régen nem lenne szabad asztalra tenni. Hosszú szemű, vagy¬is rizottó készítésére sértően alkalmatlan, szétfőtt rizsből készült körethalom kerül a tányérunkra, amelyben a túlzó mennyiségű paradicsom végképp eláztatott mindent. Ez a „koktélparadicsomos rizottó" számtalan súlyos kijelentésre adhatna okot.

A sült tenger gyümölcseivel elnevezés, ellentétben a rizottó megjelöléssel, már kendőzetlen őszinteséggel utal a tényekre: a kagyló és a polip is túlkészült.
A desszertek közül a divatosan tálalt panna cotta citrusos bogyós gyümölccsel, mogyorós grillázzsal hozza a formáját. Nincs okunk kritizálni. Rendben volt. Tetszett is. A ropogós palacsinta mascarponés eperhabbal, a palacsintatészta chipsszé keményítésével kreál újragondolt desszertet. A chips első látásra még jó ötletnek tűnik, másodjára már nem. Az eperhab nem hab, elnagyolt és arányaiban is túlzó.
Összegzés: A belvárosi Véndiák generációk hosszú sorának kávéháza, kocsmája, sörözője, étterme. Kinek mikor mi. A hely központi fekvésű, hangulatos. Békés nézelődésre, beszélgetésre kiválóan alkalmas. A felszolgálás figyelmes, dicséretes. A konyha teljesítménye legalábbis ellentmondásos. Stílusa retróvonásokkal tarkított. A helyet valaha látogató, nosztalgiára fogékony olvasóknak próbára ajánlott hely.
A&O

Véndiák Pub + Restaurant
1053 Budapest, Egyetem tér 5.

A számla végösszege: 14 500 forint Pont: 5/10