Ipari és kereskedői források szerint megvan a kockázata a versenynek, mert az exportáló országok a gazdasági válság óta a legmeredekebb árzuhanással néznek szembe. A csoport következő találkozóján, novemberben derül ki, hogy csökkentik-e a kínálatot. A viszonyítási alapul szolgáló Brent nyersolaj ára továbbra is közeledik a hordónkénti 90 dollár felé, ami az OPEC tagjainak, és más nagy termelőknek, mint például Oroszország, komoly költségvetési problémákat okoz.

Néhány OPEC-tag egyre jobban aggódik az áresés miatt, és gondolkozik a termelés csökkentésén. A főszereplők még mindig abban bíznak, hogy a téli kereslet-növekedés majd újraéleszti a piacot. Az Egyesült Államokban folytatott palagáz kitermelés vártnál gyorsabb növekedése, és a líbiai termelés újraindulása árutöbbletet okozott, így a nemzetközi olajárak 20 százalékkal estek a 115 dolláros éves csúcshoz képest. A kereslet növekedése is lassabb a vártnál, aminek következtében sokakban felmerül a kérdés, hogy esetleg strukturális változás ment-e végbe a piacon.

Irak és más OPEC-tagok szintén csökkentették a hivatalos eladási áraikat, bár a szaúdi csökkentés így is sokakat megdöbbentett. Szaúd-Arábia több mint 1 dollárral csökkentette az arabok könnyű nyersolaja és a viszonyítási alapul szolgáló nyersolajak közti különbséget. „A szaúdi árdifferencia 2008 decembere óta nem volt ilyen alacsony" - mondja Carsten Fritsch, a Commerzbank áruelemzője. Fritsch szerint ez megkérdőjelezi az OPEC hosszú távú igyekezetét az árak stabilitásának fenntartására. Úgy tűnik, az OPEC árháborúra készülődik, ezért nem is számítanak az árak stabilitására, amíg az OPEC vissza nem tér a koordinált termelésszabályozáshoz.

Néhány kereskedelmi forrás szerint lehet, hogy a szaúdi árcsökkentés csak a piaci feltételek következménye, mintsem egy hivatalos váltás a termelői politikában. „Csupán egy szezonális keresleti gyengülésnek vagyunk a tanúi, és az Aramco piaci stratégiája csupán az árcsökkenés befogadása és a királyság saját piaci részesedésének a védelme" - véli Sadad al-Husseini, az Aramco korábbi vezetője.

Szaúd-Arábia és szövetségesei az Egyesült Arab Emirátusban és Kuvaitban jobban el tudnak viselni egy nyomott áras időszakot, mint bármely más tagország, mivel már évek óta jelentős költségvetési többlettel operálnak. Néhány elemző szerint a királyság megengedheti magának, hogy végignézze, amíg a riválisok - mint Irak vagy Oroszország - végig szenvednek egy nyomott áras időszakot, miközben maga korlátozni tud néhány költségesebb olajprojektekbe való befektetést, amik az árutöbblethez vezettek Észak-Amerikában. Ezen projektek működőképességéhez, mint például a kanadai olajhomok, és a palagáz ügyletek Bakkenben, Észak-Dakotában, és Eagle Fordban, Texasban általában legalább 70-80 dolláros hordónkénti árra van szükség. De még a hordónkénti 90 dollár is csökkentheti a befektetési hajlandóságot. Norvégia állami olajcége, a Statoil máris későbbre halasztott egy naponkénti 40.000 hordóval kecsegtető olajhomok projektet Albertában, az inflációra és a szűkös olajvezeték kapacitásra hivatkozva.

David Sheppard a Reuters vezető újságírója, a Közel-Keletről, valamint az olaj- és árukereskedelem legnagyobb szereplőiről publikál.

Rania El Gamal a Reuters vezető újságírója, a Közel-Kelet energiaszektorának szakértője.