Kína az évtizedes mennyiségi növekedés után megkezdte az egyensúlyi pályára való átállását: átalakítja gazdasági és társadalmi szerkezetét, hogy a minőségi növekedés útján érje utol legnagyobb versenytársait.

Az egyensúlyra törekvésnek és az átalakulásnak számos jele látható. Egyik legfontosabb az exportban figyelhető meg. A kivitel növekedése a 2001-2008 közötti években mért átlagos 29 százalékról 10 százalékra csökkent, így a külföldi kereslet kevésbé meghatározó tényezőjévé vált a gyarapodásnak. Ezen felül tavaly a termelő szektor foglalkoztatása és kibocsátása is csökkent arányaiban nézve, így Kína történelmében először ebben a félévben a szolgáltatások adták több mint felét a gazdasági növekedésnek. Ez alapján nem okoz meglepetést, hogy Kína folyó fizetési mérlegének egyenlege zsugorodásnak indult, ami a 2007-es 10 százalékos csúcsról 2012-re 2,3 százalékra esett a GDP arányában (Magyarország folyó fizetési mérleg egyenlege ugyan ebben az évben 0,9 százalék volt).

Ez nagyobb regionális kiegyensúlyozottságot fog jelenteni az alapvetően dualista gazdasággal rendelkező országnak. A part menti tartományok, amelyek az ország exportjának több mint 85 százalékát adják, és ahol főként a feldolgozóipar tömörül, lassulást fognak érezni a jövőben, míg az ország belső, főleg mezőgazdasági és elmaradottabb területei pedig nagyobb növekedést. Ennek eredményeként Kína Gini-együtthatója (a társadalmi egyenlőtlenségeket mérő index, melyen 0 a teljes társadalmi egyenlőséget, 1 pedig a társadalmi egyenlőtlenséget jelöli) 2012-ben 0,50-re változott a 2010-es 0,52-ről.

Ezt a változást két alapvető tényező befolyásolja. Az egyik a 2008-ban a válság hatására kialakult globális keresletcsökkenés, ami gyorsabban kényszerítette Kínát növekedési modelljének megváltoztatásához. A másik pedig a Kínában zajló demográfiai átalakulás. A munkaképes korú lakosság aránya (16-65 évesek) a teljes népesség arányában csökkent a 2010-es 73,50 százalékos csúcsa óta, mely 2013-ban már csak 73,09 százalék volt (habár ez a 0,41 százalékpontos csökkenés nem tűnik soknak, azonban a 2013-as 1,35 milliárd fős lakossággal számolva ez Kínának 5,7 millió fővel kevesebb potenciális munkavállalót jelent, mely csupán 3 éves csökkenés eredménye).

Ezzel egy időben, Kínában egy gyors léptékű urbanizáció megy végbe, ami során 2001-2008 között nagyjából 200 millió ember hagyta el a fejletlenebb (főleg az ország belső részén lévő) mezőgazdasági térségeket a fejlett városi (általában tengerparti) területen található feldolgozóipari munkahelyekért. Mára a munkaerő áramlásának üteme lelassult, a vidéki területek az összes munkaerő 35 százalékát adják a teljes munkaerőpiacnak.

A fentebb említett változások miatt Kína gazdasági növekedése várhatóan kisebb lesz, bár valószínűleg nem 6-7 százalék közötti, mint amilyen alacsonyat Liu Shijing és Cai Fang közgazdászok jósolnak a következő évtizedre. Mindazonáltal Kína korábbi gazdasági növekedéséből kiindulva szinte lehetetlen megítélni a jövőbeli növekedést, nem csak a munkaerőpiaci változások, de Kína 2008 előtti egyedülálló növekedése miatt is.

A fenti megközelítésben figyelmen kívül hagyták továbbá azt a tényezőt, hogy a következő 20 évben a fiatalabb generáció leváltja majd az öregebbet. Jelenleg az iskolai végzettség alapján számolt korrigált megtérülési ráta Kínában az 50-60 év közöttieknél fele akkora, mint a 20-25 éveseknél. Azaz a fiatal munkavállalók kétszer annyira produktívak, mint a most nyugdíjba vonulók. Továbbá az iskolázottsági szint Kínában várhatóan emelkedni fog, így 2020-ra a 18-22 évesek 40 százaléka folytat majd felsőfokú tanulmányokat a mostani 32 százalékkal szemben.

Egyéb trendek is Kína növekedését prognosztizálják. Habár a GDP-hez viszonyított befektetések vélhetően csökkenni fognak, valószínűleg így is több mint egy évtizedbe fog telni, hogy 40 százalék alá süllyedjenek - ez még így is kiugró érték nemzetközi viszonylatban.

Végezetül, Kína innovációs kapacitása folyamatosan növekszik, köszönhetően a gyorsan növekvő humán tőkének és a növekvő kutatás és fejlesztési (K+F) befektetéseknek. Kína jövő évi K+F kiadása megközelíti majd a GDP 2 százalékát, ami már a fejlett országok ilyen jellegű kiadásaival vetekszik.

A felsorolt trendeket figyelembe véve, és feltételezve, hogy a munkaerőpiaci részvétel állandó lesz, Kína növekedési potenciálja a következő évtizedben valószínűleg 6,9-7,5 százalék körül fog mozogni, átlagosan 7,25 százalék lesz. Ez bár sokkal kisebb, mint a 9,4 százalékos átlagos növekedés 1988 és 2013 között, ugyanakkor több mint kiváló globális szinten. Ha ez Kína új növekedési normája, még így is irigylésre méltó a világ többi országa számára.

Yao Yang (1964 -) a kínai Nemzeti Fejlesztési Iskola Dékánja, valamint a Pekingi Egyetem Kínai Központjának a Gazdasági Kutatásért felelős igazgatója, melyet a világ 5 legnagyobb agytrösztjének egyikeként tartanak számon. Kutatási területe a gazdasági átalakulás és fejlődés Kínában.