A hazai innováció helyzetével foglalkozó cikksorozat már eddig is a vélemények és a tapasztalatok gazdag tárházát kínálta. A vállalkozási tevékenység jellege, a cégek mérete, kora, a menedzsment stílusa, motiváltsága alapján változatos kép tárul elénk. A megszólalók közös jellemzője az innovációs kényszer felismerése és az innovációs aktivitás ösztönzése. De - József Attila szavait idézve - hallgat a mély.
A 2013-20-as évekre szóló Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Innovációs (k+f+i) Stratégiában kitűzött cél az, hogy „Magyarország 2020-ra a globális innovációs folyamatok egyenrangú szereplőjévé váljon". A szomorú tény az, hogy Magyarország az EU eredménytáblázata alapján hosszú évek óta a mérsékelt innovációs teljesítményt nyújtó - azaz az uniós átlagtól elmaradó - államok csoportjába tartozik. Ez a helyzet máig nem változott. Hozzáteszem: annak ellenére, hogy az utóbbi években növekedett a GDP-arányos k+f ráfordítás, és az EU által mért 25 teljesítménymutató közül néhány kifejezetten javult. Igaz, közülük egy sincs olyan, amelyben Magyarország akár megközelítette volna az élenjáró országok teljesítményét. A felzárkózásnak eddig alig látható jelei vannak.
A nemzeti k+f+i stratégia meglehetősen alapos diagnózist készített a hazai innováció állapotáról, és ennek alapján meghatározt...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/42 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!