Ebben segített a Nobel-díjat érő eljárás

Dózsa György
2014-10-19 14:00
Az idei díjazott kutatásai sokat segítettek a vállalatok szabályozásával foglalkozó hatóságoknak.
Jean Tirole francia közgazdász kapta az idén a közgazdasági Nobel díjat, valamint a vele járó 8 millió svéd koronát (körülbelül 1,1 millió dollárt). A Toulousei Egyetem professzora a monopolhelyzetben lévő piaci szereplők állami szabályozásának módszereiben ért el jelentős sikereket. Kimutatta, hogy a szabályozást minden egyes iparág speciális helyzetéhez kell igazítani. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia indoklása szerint az egyes kormányok Jean Tirole eredményeit arra használhatják, hogy a nagyvállalatokat hatékonyabb működésre ösztönözzék, s korlátozzák azokat a konkurencia letörésében, valamint a fogyasztók megkárosításában.

DÖNTÉSI KÉNYSZER

Minden egyes államnak, kormánynak el kell döntenie azt, hogy milyen tevékenységeket szeretne maga végezni, és melyek azok, amelyeket a magánszektorra bíz. Ez gyakorlatilag folyamatos döntési kényszer elé állítja a politikai és a gazdasági vezetést. Számos példa és számos ellenpélda van arra, hogy mondjuk a vasúti szállítást, az autópályák építését és üzemeltetését, a vízszolgáltatást, vagy a telekommunikációt melyik szektor végzi. De hasonló dilemmák vetődnek fel az oktatás és az egészségügy területén is. Gyakran előfordul, hogy az ezeken a területeken tevékenykedő magáncégek nem a privatizáció idején elvárt módon tevékenykednek. Ha egy adott piacon csak néhány nagy cég dominál, akkor befolyásolhatják az árakat, a minőséget és a piacra dobott szolgáltatások vagy termékek mennyiségét.

További probléma az, hogy a szabályozó hatóságok nem rendelkeznek elegendő információval a cégek költségeiről és a szolgáltatás vagy a termék minőségéről.

Az 1980-as években, még mielőtt Jean Tirole elkezdett volna publikálni, a mai értelemben vett piacszabályozás gyermekcipőben járt. Nagyjából arra korlátozódott, hogy az állam miként avatkozhat be az árak alakulásába. Ezekben az időkben a döntéshozók és a közgazdászok is egységes szabályozás kialakítására törekedtek, amelyet minden ágazatra rá lehet húzni. Tipikusan ilyen volt például a hatósági ár, vagy az ugyanazon a piacon működő cégek együttműködésének tilalma.

További részletek a Figyelő legfrissebb számában.